dorkablogja:)

Már csak 4 hét. 17 tanítási nap. Mégis nagyon soknak tűnik. Már nagyon várom június 10-ét. Nagyon el vannak fáradva a gyerekek, és ez látszik rajtuk. Egyáltalán nem hozzák azt a szintet, amit pl. télen, és nagyon nehéz velük. Szeretnék hátradőlni, azt mondani, hogy vége, de még nincs vége.

Bárcsak lenne IDŐM. Bárcsak tudnék néha nemet mondani. Bárcsak tudnék a napon feküdni anélkül, hogy aznap bármi más dolgom lenne. Bár azt hiszem, én lennék az első, aki felpattannék és dolog után néznék, nehogy kárbavesszen az értékes idő...

Egyre jobban idegesít ez a visszaszámláló a blogon. Annyi minden van még!!!

MA röpke 2 órát töltöttünk az Árkádban unokatesóimmal, mire sikerült megvenni a koszorúslány ruhákat. Nagyon szépek, íme:)

Az esküvő szerveződik. Egyre több minden van meg, egyre több meghívót sikerül kézbesíteni, mégis úgy érzem, ezzel együtt egyre több dolog is van. Mindig felbukkan valami fontos szerveznivaló..

Az április 30-ai Kurucz Napról néhány fotó:

<üget>

Csak kíváncsiságból összeírogattam, milyen nagy dolgokat szeretnék még az életemben elérni, megvalósítani, megcsinálni. Van olyan, ami nagyobb, van olyan, ami kisebb, és akármikor most is sikerülhetne, ha lenne hozzá elég nagy elhatározásom. Vannak köztük érdekesek, de vannak szokványosak is. Ha majd ezt az életem vége felé elolvasom, jó volna azt mondani, hogy igen, sikerült.

Amit már elértem

- kitűnő érettségi, 1 emelt szinttel (magyar)
- 2 középfokú nyelvvizsga (angol, német)
- 1 diploma (tanító, német szak)
- Zoli (esküvő, és várhatóan egy nyugodt élet kezdete:)
- Tündérkém, és a vele való munka sikerei
- munka: napközis állás, magántanítványok, lovasoktatás
- autó

A jövőben szeretnék

- vidéken, a természetben egy házat és tanyát építeni, sokféle állatot tartani, elsősorban lovakat
- munkát kötetlen munkaidővel, sok szabadsággal, anyagi és erkölcsi megbecsüléssel
- egészséges, sikeres gyerekeket
- egyszer elmenni Medjugorjéba június 25-én (érdekes, hogy az esküvőnk éppen a jelenések 30. évfordulójának napjára esik - talán van némi jelentősége, ezért jó volna egyszer ellátogatni oda, valamelyik évben ezen a napon)
- egyszer végigjárni az El Camino-t

Ennél sokkal több igazán nem kéne.

A munkával kapcsolatban (gondolom mint minden ember, és legfőképpen, mint minden Oroszlán) én is szeretnék minél kevesebb munkával minél több pénzt keresni. Ki nem szeretne? De talán a nyugalom és az, hogy igazán szeressem, amit csinálok, még fontosabb. Az egyetlen dolog, amit sose untam meg, mindig szerettem csinálni, és anyagilag is meg lettem becsülve, az a magántanítás. Ennek igazán van értelme. Nagyon gondolkodom rajta, hogy a jövőben csak errefele próbálkozzak. Kezdek belelátni az iskolai tanításba, és ott elég sok probléma felmerült. Szeretem csinálni, de anyagilag egyáltalán nem éri meg; nagyon nem tetszik a tanárok közötti fúrás, egymás háta mögött kibeszélés; néhány szülő viselkedése; és nem beszélve arról, hogy a gyerekektől se kapunk már annyi tiszteletet, mint amennyit anno mi adtunk a tanárainknak. Kicsit csalódott is vagyok ezek miatt, de most ezt a néhány évet úgy fogom fel, mint valami felkészítő iskolát a gyereknevelésre. Pont ezek miatt Zolival már közben gondolkodunk valamiféle vállalkozáson, csak az meg irtó nehéz, ha az ember legálisan akarja csinálni, az állam elszedi a bevétel hatalmas részét.

Mindenesetre nagyon kíváncsi lennék, mit hoz majd az életünk további része.

Végre-valahára Zoli kijött fotózni szerda reggel, nagyon jó képek lettek!

Csupa jó dolog. Az esküvői meghívók már az osztogatás fázisában vannak. A másik féle is elkészült azoknak, akiket a vacsorára nem hívunk, azok is szépek lettek. Vasárnap apukám 50. szülinapja alkalmából voltunk a Trófeában, és jól körülnéztünk, hogy mi hol lesz, mit hogyan képzelünk. Ma este bemegyünk és megbeszéljük a részleteket, jó sok minden van.

Jó dolog szervezkedni. Rengeteg mindenre kell figyelni, rengeteg mindent meg kell tervezni, és mindezt azért az egy napért. De már most tudom, hogy nagyon jó lesz.

A tavaszi szünet kemény hat nap lesz, abból kettő hétvége, szóval négy... Nem igazán lesz időm pihenni. Szokás szerint rohangálok tanítani, lovagolni, meghívókat osztogatni, barátokkal találkozni. Épp csak hogy majd utol tudom érni magam, aztán kezdődik az utolsó nagy roham, június 10-ig. Már nincs sok hátra. Szeptemberben azt éreztem, hogy alig bírok ki még egy hónapot ebben az osztályban, aztán sikerült őket kicsit összekapni, és most már repülnek a hetek. Nagyon szeretem őket, de sokszor kiakaszt a butaság. Nem a rosszaság (pedig abból is van bőven), inkább a butaság. Első osztály év végén már sokkal előrébb kellene tartaniuk, de sokszor annyira értelmetlenek, hogy lehetetlen haladni velük. Ez elsősorban Zsuzsa néni problémája, szenved is miatta rendesen. Nem tudom, mi lesz így ezekből a gyerekekből. Nagyon nehéz.

De mindenesetre közeledik a nyár. Érdekes nyár lesz. Már alig várom!!:))

A múlt hét után a mostani már végre kicsit lazább.

Pénteken Tünc iszonyat jó volt, 3-4 óra alatt nagyjából 80 gyerek fordult meg a hátán, de egy rossz mozdulata sem volt. Az elején nyerítgetett jó sokat, kereste a többi lovat, de azt bizony kereshette Zugló közepén. Nem ijedt meg semmitől, nyugodt volt és türelmes. Nagyon büszke voltam rá, jó sok dicséretet kaptunk, a gyerekeknek meg hatalmas élményeket szereztünk. Árpi rengeteget segített, ő szállította, és ott is többnyire ő vezette, néküle biztos nem bírtam volna.

Szombaton hagytam pihenni, vasárnap karüsszelt próbáltunk. 8 lóval csináljuk, és jó lesz:)

Ma reggel pályán lovagoltam, megint nagyon ügyes volt. A tempójával már semmi gond, persze hajtósnak megmaradt, de még mindig jobb, mint a rohanós. A vágtabeugratások már olyan jól mennek, hogy a végén egyszerű ugrásváltásokat próbálgattam. Vágta, egy kis rövid ügetés, átállítás, és beugratás másik kézre, ezeket csináltuk nyolcasokban. Ez jól ment neki. Jó lenne, ha a rendes ugrásváltást is meg tudnám taítani neki, de egyelőre fogalmam sincs, hogy kell az ilyet megtanítani. Talán az ügetés időtartamát kell mindig rövidíteni..? Majd kikérdezem az illetékeseket.

UUuuúúúúúúúuuuúuúuúuúú és a meghívók is készen vannak, olyan gyönyörűek lettek, és annyira sok munka van bennük, hogy nem is nagyon akaródzik kiadni a kezünkből... De már a héten osztjuk. Vannak képek a készítésének különböző fázisairól, de nem rakom fel, mert lelövöm a poént:)

Ma reggel megint hihetetlen jól ment Tündérkém. A lendületes ügetés az már alap. Hajtani kell, de már nagyon jól felveszi a csizmát. A helyes lábon való, lendületes, de nem gyors vágta szintén már alap. A gyönyörű lekerekített fej is alap.

De ma a lépésből vágta (!!!) is úgy ment, mintha világ életében erre tanítottam volna. Hihetetlen volt. Annyira jó volt, hogy hangosan nevettem a hátán (még jó, hogy senki nem hallotta:) Ilyenkor lenne jó, ha VALAKI végre kijönne fotózni és videózni!!!!!!!!! >.<

Holnap nagy napunk lesz, de én érzem, hogy jófej lesz. Egyszerűen imádom. Soha nem tudnék tőle megválni, el se tudom képzelni nélküle az életem. Semmi nem ér annyit az életemben, hogy képes legyek eladni. Nem hiszem, hogy lehetne találni mégegy ennyire jófej, okos, ügyes, biztonságos, szép lovat elérhető áron. Úgyhogy ezért iszonyatosan hálásnak kell lennem. Melindának elsősorban, és Mariannak:)

Mindig azt mondom, hogy milyen fáradt vagyok, és de jó lenne végre néhány órát otthon tölteni -, de azért szombaton amikor délután 4-kor barnára sülve végre hazakecmeregtem a lovardából (fél 9-től kint voltam), azt gondoltam magamban: hát ezért megérte. És semmiképpen sem tudnék nélküle élni.

És boldogság: valamire megint rájöttem Surdával kapcsolatban, mostmár a vele való oktatás sem szenvedés, hanem tök jó:)

Tegnap késő délután benyomtam majdnem egy doboz PocketCoffee-t úgy, hogy sose kávézom.. Hát dobogott a szívem rendesen, és csak jó későn bírtam elaludni. Megint rájöttem, hogy nekem aztán a kávéra semmi szükségem. És rengeteg minden kavargott a fejemben, a mostani történések, apróbb és nagyobb dolgaim, az egész élet, és az életen túl is sok minden. Minden olyan jó. Csak azt az egyet szeretném, ha kicsit lassabban telne az idő, mert így sokszor alig bírom követni saját magamat.         

Ma reggel pályán lovagoltam, Tündér ha lehet még a keddinél is szebben ment, olyan büszke vagyok magunkra! Komolyan mondom hogy annál nagyobb élvezet, ha a lovad mélyen támaszkodva, lendületesen vágtázik alattad, nincsen az életben... Ezt nem lehet szavakba önteni, de iszonyat jó..

Szeretnék most tavasszal egy kicsit megtanulni ugrani is. Tündérnek sem ártana, erősödnének a hátsó lábai, amiket sajnos alig használ. Most már nincs gond a helyes lábra való ugratással, és tud sokáig vágtázni (régebben nem volt hozzá kondija, egy idő után elfáradt és leállt, olyankor hajtani elég kemény meló volt...) Szóval majd dolgozom az ügyön.

Napközi után ma nem kellett mennem sehová (ilyen se sűrűn van:), elmentünk Zolival biciklizni, több mint egy órát, többnyire a patakparton. Este ahogy hazajöttem, még nyomtam jópár hasizmot-hátizmot-karizmot. Mostanában erre is rá vagyok állva. Nem mintha kéne, mert egy kilót se akarok leadni, és az izmaim is bőven megvannak, de valahogy kell. Pszichológiailag már megfejtettem, miért csinálom ezt, de arról senkinek nem kell tudnia.