dorkablogja:)

Ma reggel olyan gyönyörűen ment Tündérkém a pályán, hogy ezt most már valakinek le kell fényképezni / videózni... Az első 10 perc után végig támaszkodott, vágtában is. Voltak kirakva rudak a földre, azokon mentünk át vágtában, látszott rajta, hogy élvezi, mert nem kellett úgy hajtani, és tényleg annyira szépen támaszkodott, hogy el se hittem. Lehetett hajlítgatni jobbra-balra úgy, hogy fel sem emelte a fejét, tiszta jófej volt. A végére persze jól leizzadt és el is fáradt, meleg is volt, és még nem hullott ki teljesen a téli szőre. Pedig minden alkalommal hatalmas csomókat szedek ki belőle..

Április 8-án Árpival visszük őt a Hunyadiba..:) Lesz nyílt nap, témája a ló (öhmm vajon kinek az ötlete lehetett?:), a gyerekeket fogjuk lovagoltatni. Kicsit izgulok, hogy hogy fog viselkedni. Vihetném Surdát is, ő garantáltan nyugis lenne, de ha már viszek lovat, miért ne büszkélkedjek a sajátommal? Remélem nem fogok ráfázni. A hátsó sportudvaron leszünk, a salakos részen, de a másik udvaron rengeteg visítozó gyerek, és 1-2 tűzoltóautó is lesz... Tünc meg nem arról híres, hogy csak úgy álldogál egy piros autó mellett.. De majd előző nap és még aznap reggel is jól lefárasztom, lemozgatom, hogy ne legyen semmi kedve ugrándozni. Különben is csak lépésben fogom vezetni, úgy meg csak nem lesz gáz. Legalább szokja az ilyen helyzeteket.

Nagyon imádom, továbbra is:)

Ma reggel olyan gyönyörűen ment Tündérkém a pályán, hogy ezt most már valakinek le kell fényképezni / videózni... Az első 10 perc után végig támaszkodott, vágtában is. Voltak kirakva rudak a földre, azokon mentünk át vágtában, látszott rajta, hogy élvezi, mert nem kellett úgy hajtani, és tényleg annyira szépen támaszkodott, hogy el se hittem. Lehetett hajlítgatni jobbra-balra úgy, hogy fel sem emelte a fejét, tiszta jófej volt. A végére persze jól leizzadt és el is fáradt, meleg is volt, és még nem hullott ki teljesen a téli szőre. Pedig minden alkalommal hatalmas csomókat szedek ki belőle..

Április 8-án Árpival visszük őt a Hunyadiba..:) Lesz nyílt nap, témája a ló (öhmm vajon kinek az ötlete lehetett?:), a gyerekeket fogjuk lovagoltatni. Kicsit izgulok, hogy hogy fog viselkedni. Vihetném Surdát is, ő garantáltan nyugis lenne, de ha már viszek lovat, miért ne büszkélkedjek a sajátommal? Remélem nem fogok ráfázni. A hátsó sportudvaron leszünk, a salakos részen, de a másik udvaron rengeteg visítozó gyerek, és 1-2 tűzoltóautó is lesz... Tünc meg nem arról híres, hogy csak úgy álldogál egy piros autó mellett.. De majd előző nap és még aznap reggel is jól lefárasztom, lemozgatom, hogy ne legyen semmi kedve ugrándozni. Különben is csak lépésben fogom vezetni, úgy meg csak nem lesz gáz. Legalább szokja az ilyen helyeteket.

Nagyon imádom, továbbra is:)

Végre sikerült zenét kirakni. Mindig az éppen aktuális kedvenc egy szám lesz kint, elég az. A mostani szám (Quimby / Kicsi ország / Turning to the blue) már néhány hónapja veri nálam az összeset, simán tudom végtelenítve hallgatni. Pedig erről az albumról a többi szám is iszonyat jóra sikeredett.

Tegnapról mára voltunk Attiatyánál. Tapasztalat: mindenki ugyanolyan hülye maradt, mint volt:DD

Jó volna pihenni. De nem lehet.

Talán már egy év is eltelt azóta, hogy utoljára kint voltam a telkünkön, Isaszegen. Ennek oka többnyire az volt, hogy helyette inkább lovagoltam, mert ez egy egész napos program, de ma végre sikerült kijutni, sőt az én autómmal, és én vezettem oda-vissza. Jó volt, egyre jobban szeretek vezetni. Kint EVU-t megint letakarítottam, lemostam kívül-belül. Mindig valami apróságot szépítgetünk, szerelgetünk rajta, és egyre szebben néz ki, egyre jobban működik. Nagyon szeretem.

Jó volt kint lenni a természetben, kertészkedni, fát gyűjteni, fákat nyesni, szépíteni, autót mosni, a régi lovas izzasztóimat kimosni, stb. Jó lenne, ha ilyen helyen élhetnék, már csak Tündér és Zoli hiányoznak:) Nem is kéne több.

Több mint egy hónap kihagyás után végre terepre is kijutottam Tündérrel. Hát látszott is rajta, elég ideges volt az elején, de az erdőben iszonyúsokat vágtáztunk, teljesen leizzadt. Mire hazaértünk, az erős széltől rászáradt a só:) Viszont végre volt tempója, igaz, hogy ugrándozott minden apró hülyeségtől, de ez még belefér. Az erdőben telibekaptunk egy idióta motorost, aki hátulról támadva, iszonyat hangosan és jó nagy sebességgel húzott el a hátunk mögött. Tündér full vágtában indult meg előre, még jó, hogy nem az a fajta, akit ilyenkor nem lehet megállítani. Utána olyat kiabáltam a motorosnak teljes erőből, amit ha meghall, akkor tuti visszajön és leszed a lóról.. Hogy lehet valaki ekkora állat, hogy azt hiszi, csak az övé az erdő, és száguldozik ezerrel összevissza?? A motorosok, quadosok majdnem mind ilyenek, nekik csak egy gépük van, ami nem ijed meg semmitől, és fogalmuk sincs arról, milyen az, ha valaki egy menekülő állaton ül. A kutyások viszont mindig jófejek, rögtön megfogják őket, ha ló közeledik. Két órát voltunk kint, gyönyörű idő volt, rövidujjúban mentem és nem fáztam.

Hazafelé vezetve majdnem sikerült egy kamionnal összemennem, pár centi választott el. Azt hiszem, az ő hibája volt. A Mogyoródi ahol átmegy a körvasútsoron, attól nem messze van egy nagyobb kanyar, ami még főút. Én mentem szépen a sávomban, és a szembejövő sávban jött ez a kamion, és pont a kanyarban találkoztunk. Ugye a kamionok ilyen kis kanyarokban úgy kanyarodnak, hogy kicsit átlógnak a másik sávba, különben nem férnek el. Úgyhogy egészen hirtelen azt vettem észre, hogy az utat előttem elállja a kamion... Hajszál válaszott el attól, hogy nekimenjek. Gyorsan megálltunk, és nekem hátra kellett tolatnom, hogy elférjen. Aztán bocsánatot kért, úgyhogy gondolom, hogy nem az én hibám volt. Ha látni lehetne abban akanyarban, akkor elengedhettem volna, de nem lehet belátni, és azt hiszem, jogom van hozzá, hogy a saját sávomban közlekedhessek.

Zolit tegnap hajnalban vittem ki a Bikszádiba, onnan indultak sítáborba, szerda este jönnek meg. Addig a 4 napos szünetben freedom, rengeteg lovaglás, kirándulás, napozás:)

Az, hogy már nem csak hétköznap, de hétvégén is rohangálok reggeltől estig, kezd lefárasztani. Kíváncsi leszek, mi lesz majd az az erő, ami leállít. Szerintem legközelebb majd ha gyerekem születik. Bár tuti hogy otthon ülni úgy se fogok tudni.

A mostani hétvégém elég durva volt, szombaton 9-től 2-ig oktattam kint a lovardában (4 Vércse, 3 Csini, 1 Surda, a többi egy óra csúszás volt, többek között egy mentőhelikopter miatt, amit egy lóról leesett és eszméletét vesztett kislány miatt hívtak ki, és a helikopter a Sportlovi füves részén szállt le, fogni kellett a lovakat egy darabig, hogy ne ijedjenek meg), aztán fél 4-ig lovagoltam Tündéren (érdekes volt, mert új ugrólovas bértartók jöttek, és a sok színes ugrás ki van pakolva a pálya közepére, Tündér meg olyat ugye még életében nem látott, bár már pénteken megszagoltattam vele..). Utána kocsiba, és vezetés a nagypapám tesójához, ott vendégség, 85 éves szülinap. Ezután vezetés vissza Csömörre, Szedervölgyibe, majd matek Bogival majdnem este 8-ig. És végre negyed 9 után hazaérkeztem és ETTEM:) mert addig nem nagyon sikerült.. Vasárnap 9-től mise (jó hosszú, ministránsbeöltözéses, de gyönyörű szép, mert Kodály-mise volt), aztán Zolihoz. Ebéd előtt rohantunk B.A.-ékhoz aláírni egy ajándékot, majd Éviékhez beadni az ebédet (még betegek), felvenni Zoli nagymamáját, majd vissza. Ebéd, ebéd után 3-tól Passió próba a Bosin, onnan 5-re mentem Tasnim-hoz tanítani. Végeztem 7-kor, és végre hazajöttem.

Holnap keződik megint a hét, reggel megyek Atira és Levire vigyázni, onnan suliba dolgozni, onnan viszem a gyerekeket színházba, visszérünk fél 6-ra, ott rögtön beesni fogadóórára, ami eltart minimum 7-ig, de inkább tovább, onnan pedig Zoli jön értem és rohanunk jegyesoktatásra Attiatyához. Kedden reggel kontaktencsét csináltatok, majd dolgozom, este megint Szedervölgyi, matek Bogival és Cucussal, utána utófarsangmegbeszélés Záborszkyéknál kb éjfélig.. Szerda reggel végre talán kijutok a lovardába is, aztán megint napközi, este hamvazószerda mise, hittan, Passió ruhapróba. 

Folytassam még??:)))))) Ezeket most csak azért írom, hogy úgy nagyjából körvonalazzam az életem. Ezer dolog történik, mind jó, és szeretem csinálni, de miért nem áll egy nap legalább 30 órából???

...az emberi értetlenséget, hülyeséget, igazságtalanságot. Iszonyatosan fel tud húzni, ha valaki nem bírja felfogni a szavaimat; ha valakihez őszintén beszélek, és mégis hazugnak nevez; ha tudom, hogy igazam van, de már hiába magyarázom kézzel-lábbal, akor se értik meg.

Tegnap már az utolsó lovast oktattam, amikor Csini elkezdett szórakozni (minden ostorra kirúgott hátra), ami az oktatás szempontjából sem túl jó, de aztán megtörtént a baj. Egy pillanat alatt rám farolt, és a combomba rúgott. Először nem igazán éreztem, aztán amikor megpróbáltam lépni párat, rájöttem, hogy ez mennyire fáj. Andi odajött segteni, átvette a futószárat, a gyereket leszállítottuk. Én bent maradtam a kör közepén, Andi meg futózta Csinit, én pedig figyeltem, mit mond. Egy darabig, mert aztán hirtelen elkezdtem szédülni, hányingerem lett. Ki kellett mennem, leültem a karámra. A következő öt percből csak arra emlékszem, hogy fogtam a karámfát, hogy le ne szédüljek, zúgott a fülem, elment a hallásom és látásom (csak mozgó kockákat láttam a szemem előtt), izzadtam, hányingerem volt, de végülis nem ájultam el. Aztán amikor vége lett, Andi megpróbálta elmagyarázni, hogy de bizony sokkot kaptam. Hiába bizonygattam, hogy nem olyan fából faragtak, aki egy rohadt kis lórúgástól megijed. Mondjuk az a rohadt kis lórúgás akkora volt, hogy a következő egy órában hiába kenegettem, hiába próbáltam mozgatni, feldagadt hatalmasra, és nem bírtam behajlítani, meg ráállni se nagyon. A rosszullét elmúlása után fél óráig úgy éreztem, mintha jeges vízbe nyomták volna a fejem..

Azóta is bicegek, a behajlítás és ráállás még mindig nehezen megy. Aznap persze iszonyat jó idő volt, de a fájdalom miatt nem nagyon tudtam lovagolni.. Szerencsére Andi felajánlotta, hogy felül Tündérre. Brutál jól mentek. Egy óra munka után én is felküzdöttem magam a hátára, a kengyelbe persze nem tudtam betenni a lábam, úgyhogy kengyel nélkül ügettünk, vágtáztunk, combraengedtünk kicsit. Hát, mintha egy új lovat kaptam volna hirtelen.. Beugrott lépésből vágtába jobb kézre (!), combraengedésnél olyan szépen ellépett, mint még soha. Ott fenn a lovon egyáltalán nem fájt a lábam, de leszállni csak nehezen tudtam, és utána járni se nagyon sikerült... Autót vezetni is csak teljesen hátraengetett üléssel, kinyújtott lábbal.

Ma voltam edzésen, és akkor sem fájt, pedig már a kengyelt is tudtam használni. De előtte és utána...

---

Vannak egyébként jó dolgok is:) Zolival nagyon dolgozunk a meghívókon, rengeteg munka lesz benne, de ha kész lesz, iszonyat jó lesz! Szeretnénk március végén / április elején kiosztani őket. Ezen kívül van néhány más örömteli munka is (meglepetés ajándék a szüleink 50. szülinapjára; esküvői ruhapróbák apukám testvérénél, mert ő varrja; Passió próbák Zoli atyával (brutál jó lesz!); stb.)

Annyira elszomorít sokszor a szülők viselkedése. Már első osztályban rengeteg olyan gyerek van, akik a szüleik rossz nevelése (vagy nem-nevelése) miatt visszafordíthatatlan károkat szenvedtek testileg, lelkileg. És nem lehet mit tenni, ugyanezek a szülők (vagy nem-szülők..) fogják pontosan ugyanúgy tovább"nevelni" őket. Icipici dolgokon felháborodnak, és azt hiszik, ezzel minden szülői kötelességüknek eleget tettek, de közben a gyerek se lelkileg, se szellemileg, se testileg nem kapja meg azt, amire szüksége lenne. Azt mondják, nincs idejük, sokat dolgoznak, de mégsincs pénzük, de kedvük a gyerkekkel igazán foglalkozni aztán főleg nincs.

Mindig azt mondtam, mindenkinek arra van pénze és ideje, amit szeret. Sokan kérdezik tőlem, hogy tanítói fizetésből hogyan tudok lovat tartani, hogyan tudok majdnem minden nap kimenni lovagolni, amikor nem csak hogy főállásban dolgozom, de 5 magántanítványom is van, és még lovaglást is oktatok. És hogyan vettem emellé még egy autót is, aminek szintén nem kevés a fenntartása (bár a lóhoz képest semmi). Hát így. Hogy szeretek lovagolni, hogy Tündér nélkül üres lenne az életem, és nem számít az se, ha cserébe halálra dolgozom magam, és aztán alig marad belőle valami félretehető.

És nem, nem vagyok hülye. Mert én megvalósítottam az álmaimat. (Legalábbis egy részét, és a többi sem fog elmaradni.) Mások ott ülnek, teszik félre a pénzt, az álmaikat már el is felejtették, és sóhajtoznak, hogy boldogtalanok és szegények. A gyerekeik pedig felnőnek mellettük anélkül, hogy bármi fontosat továbbadtak volna nekik. Hogy agyonféltés, agyonkényeztetés nélkül ott lettek volna mellettük és segítették volna őket minden fontos pillanatban. Hogy a tiszta jóságra nevelték volna őket.

Az, hogy egy csomó gyereket, akik Istennek még csak hírét sem hallották, elküldök hittanra, és utána iszonyat lelkesen mesélnek Jézusról és a szeretetről -, aztán egy héttel később a szülő közli, hogy a gyerek nem járhat hittanra, a gyereken meg látszik a csalódottság és zavarodottság... akkora telehetlen dühvel tölt el... Mindig Évi jut eszembe, aki hasonló módon került be a hittanórákra, majd később a táborokba, a bosis közösségbe, és itt találta meg leendő férjét is. Vajon mi lett volna, ha akkor az anyja nem engedi el hittanra? (Nem lenne ilyen jófej sógornőm és nem lenne ilyen cuki keresztfiam.)

Valamelyik pedagógia tanárom a főiskolán azt mondta: "ha más nem, legalább jó anyák lesztek". Igaza volt, már akkor is rengeteget tanultunk a gyermekpszichológiáról és -pedagógiáról, de a valós élethelyzetek még többet tanítanak. Be fogom bizonyítani, hogy fel tudom nevelni a leendő gyerekeimet szeretetben, jóságban, természetességben, szellemi frissességben, érdeklődésben, miközben eszem ágában sem lesz eladni Tündért és lemondani a lovaglásról. Sőt, az álmom folytatását is megvalósítom.

Uff.

Mostanában megint kezdem azt érezni, hogy túlhajtom magam. Hálistennek aludni tudok elég sokat (bár nekem sose elég), de ahogy felkelek, egész nap meg se állok, és hétvégén se. Napközi, magántanítványok, lovaglás, lovasoktatás. És a plusz programszervezkedések. Nem mintha nem csinálnám bármelyiket is szívesen. Nem mintha tudnék itthon ülni ölbetett kézzel. Amikor pár hete egy napig olyan náthás voltam, hogy ki se láttam a fejemből, lelkileg teljesen rosszul voltam, hogy még Tündért se látogathatom meg. Ahogy van egy kis szabadidőm, és a talaj se fagy be teljesen, go lovi. Nem tudok leállni, de nagyon fáradt vagyok.

A vasárnapi edzés 2 órásra sikeredett, a végére azt hittük, leszédülünk a lóról.. Végülis semmi extrát nem csináltunk, csak az alap jármódokat tökéletesítettük, de azt viszont elég keményen. Plusz Andi bevetette minden lelki terrorját...:))) Utána még két helyre mentem tanítani, összesen 3 órát, és mindkétszer azt hittem, elalszom két mondat között..:) Tündinek kezd a tempója gyorsulni, de brutálmód kell hajtani... azért van remény:)