Talán valakinek feltűnik hogy kicsit elcsusszantak a hetek, a szülészorvos ugyanis csaknem 2 héttel későbbre tette Nóri születését, aug. 14 helyett 22-re. Úgyhogy van még kb. egy hónapunk. Továbbra is minden rendben, nem vizesedek, nincsenek csíkjaim, és hasonlók. Ami kellemetlen, hogy sokszor van légszomjam, gondolom már a méret miatt is, főleg ha háton fekszem vagy rosszul ülök. Fáradékonyabb is vagyok, és a pocak miatt sokat forgolódok éjjel, de azért még mindig jól és sokat alszom.

Egyik héten lent vagyok Balatonon a családdal, másik héten fent Pesten az orvosok, Zoli és a kutyák miatt. Egyre gyakrabban kell mindenféle vizsgálatokra járnom, jövő héttől minden héten NST-re is. Zoli fent van és dolgozik a házon, a kutyák anyósomnál, mivel ide nem hozhatom le őket... Nagyon hiányoznak, de muszáj pihennem néha. Itt Balcsin tulajdonképpen semmi dolgom, rengeteget pihenek, a víz is nagyon jó, úgyhogy sokat fürdünk, úszunk. A ház otthon sajnos lassan halad, úgy számoljuk, hogy október körül fogunk tudni csak költözni. Bár közben kesergünk, hogy nincs vevő a lakásunkra, mégis az lenne a legjobb, ha a költözésig tudnánk maradni, mert egy csecsemővel nem szeretnék kétszer költözni, egyszer is elég lesz… Nem is beszélve arról, hogy senkivel se szeretnék együtt lakni, még egy hónapig sem, csak Zolival és Nórival.

Nagyon várom már, hogy megszülessen, nem félek egyelőre semmitől, csak kíváncsi és izgatott vagyok. Türelmetlen is vagyok azt hiszem, már nagyon szeretném, ha tél lenne és meglenne a baba is, a költözés is, a ház is. Sajnos sose jó nekem az ami van - bár hónapokig vártam, hogy végre végre legyen a sulinak és a Balatonon lehessek, most itt a a Balatonon azt várom, hogy végre augusztus vége legyen és megszülessen a baba. Aztán ha megszületett, nyilván a költözést fogom már várni. Jó lenne tudni kiélvezni a jelent is.