Egyetlen nap van hátra az iskolából. Aztán persze mi még 6 napig bejárogatunk, értekezünk, ügyelünk, pakolászunk, adminisztrálunk, de az osztályommal a holnapi lesz az utolsó nap. Tegnap a családi délutánon előadták a 3 kis színdarabot, amit betanítottam nekik, és ők is elbúcsúztattak. Az az igazság, hogy jobban vártam már a végét, mint amennyire hiányozni fog ez az egész. Inkább a gyerekek külön-külön, némelyik szülő, a kollégák fognak hiányozni, maga a munka abszolút nem. Az utolsó hetek már iszonyat szenvedősen teltek, és hihetetlenül örülök, hogy vége.

21-én tehát mindennek vége, és végre lesz időm magamra is. Sajnos sokkal fáradékonyabb vagyok, úgyhogy olyan sok mindent nem fogok tudni csinálni, mint szeretnék, de már az is sokat segítene, ha normálisan tudnék enni. Az egész terhesség alatt talán ez volt a legrosszabb, hogy a kb déltől 4-ig tartó munkaidő miatt ebédelni szinte sose tudtam, vagy ha igen, akkor csak este. Plusz mivel utálok főzni, így a lehető legkevesebb időt töltöttem a konyhában... Persze azért próbáltunk egészséges kajákat csinálni, de mégis más, ha 5-kor farkaséhesen kell nekiállni az ebédnek. Délelőttönként meg ugye mindig volt program, lovaglás, kutyasétáltatás, takarítás, vagy bármi más egyéb.

A nyár házfelújítással fog telni, sikerült ugyanis egy házat venni itt Zuglóban nagyon olcsón, de persze rendesen fel kell újítani. Reménykedünk, hogy még a baba születése előtt sikerül mindent sikerül befejezni, és esetleg be is tudunk költözni. Nem sok esélyt adok erre, mert tényleg rengeteg a munka, de hátha. A lakást pedig sürgősen el kellene adni, a házat egyelőre kölcsönpénzekből fizetjük.

Alig várom, hogy a Balatonparton napozhassak :)