Most már hetek óta nagyon érzem, hogy mozog, már nem is lep meg, természetes dologgá vált:) Sajnos a nemét még mindig nem tudjuk, egyszerűen az ultrahangon nem mutatta magát rendesen, de egyre inkább érezzük, hogy lány, én is így gondolok rá legtöbbször. Pár héten belül elmegyünk 4D-s ultrahangra, azon már biztosan látszódni fog. Egyre többen veszik észre, hogy babát várok, pl. a suliban a kevésbé ismert szülők, tegnap pedig a hetes buszon meg is kérdezték, leülök-e. Persze nem ültem le. Nem tudom, valahogy abszolút nem érzem tehernek, és azt sem érzem, hogy nagyon változtatnom kellene az életmódomon.

Ebből adódik, amit le akartam írni: hogy mennyire zavar, hogy rengetegen szörnyülködnek azon, hogy én még mindig lovagolok és biciklizem. Persze a legnagyobb megrökönyödést a lovaglás váltja ki, pedig az orvosom többször is mosolyogva kifejtette, hogy maga a lovaglás (ameddig a kismamának jól esik) egyáltalán nem árt. Nyilván a leesés árt, éppen ezért terepre nem megyek, de a pályán futószárazás után a saját lovamra teljes nyugalommal fel merek ülni, nem tudom elképzelni, hogy leesnék. Dolgozni minden nap biciklivel járok (azt hiszem még mindig egészségesebb, mint felaszállni a bkv-ra...), ahogy az utóbbi 2 évben is. Van, hogy egy nap több órát is sétálok a kutyákkal. Szeretnék elmenni úszni is, erre is azt mondták, hogy nyugodtan menjek. Jól esne, mert a hátam, derekam, csípőm néha fájdogál (takarítás után főleg), de ezen kívül fizikailag csak az zavar, hogy lehajolni, leguggolni nehezen tudok, illetve hogy nem tudok hason feküdni.

De ne térjünk el a trágytól: nagyon zavar a szörnyülködés, az arckifejezés, amiről leolvasható, hogy felelőtlennek tartanak, pedig meggyőződésem, hogy sokkal egészégesebb, normálisabb gyerek lesz az, akit nem féltenek halálra, akinek az anyja nem sajnálkozza és fekszi végig a terhességét. Nyilván ha az orvosom azt mondaná, ne csináljam ezt meg azt, akkor nem csinálnám, de ez egy teljesen egészséges anyával és gyerekével nem igazán fordulhat elő. Nem tudom miért, de nem féltem a gyerekemet semmitől, tudom, érzem, hogy teljesen egészséges, és minden rendben lesz velem is, vele is.

Nem félek a szüléstől sem, inkább izgatott vagyok, és nagyon várom. Nagyon tetszik a Szent Imrének a felfogása, hogy legtöbben alternatív módszerekkel dolgoznak a szülészeten. Nem kötelező semmi (gátvágás, beöntés, érzéstelenítés és hasonlók), minden az anyát szolgálja, úgy, olyan pozícióban és helyen vajúdsz és szülsz, ahogyan és ahol akarsz (ülve, fekve, vízben, labdán, bordásfalon, stb.). A szülésznő segít mindenben, az orvos csak akkor avatkozik be, ha gond van. Hálistennek sikerült egy nagyon jónak ígérkező szülésznőt fogadni, Molnár Gabit, nagyon jókat írnak róla, én még csak telefonon beszéltem vele, de nemsokára találkozunk is. Az orvos még nem tudom, ki lesz (akihez járok, ugye már nyugdíjas, nem vezet szülést), de egy héten belül azt is elintézem.

A szülés utáni dolgoktól már azért jobban tartok, hogy mindent megfelelően tudjak csinálni, és hogy a későbbiekben egy nyugodt, értelmes, szófogadó gyereket sikerüljön nevelni. Mindenesetre alig várom, már nagyon csinálnám:)