Kicsit megint eltűntem, pedig most nem akartam. De úgy hozta a sors, hogy volt valami, amit nem bírtam volna nem leírni, viszont várnom kellett vele.

Azt hiszem, most már elég idő telt el ahhoz, hogy itt is leírhassam: babát várok:) Akik fontosak számunkra, család, barátok, kollégák, már mind tudják, így lassan teljesen publikus lesz. A 15. héten vagyok, augusztus vége felé fog megszületni. Nem tudjuk még, hogy fiú vagy lány, a legutóbbi ultrahangon nem tudták felkelteni, így sok minden nem látszott rajta:) Minden rendben van eddig, folyton járok nőgyógyászhoz, sztk-ba beutalókért, védőnőhöz, háziorvoshoz, vérvételre, ekg-ra, fogászatra, stb... Nem gondoltam, hogy ennyi macera lesz ezzel az ide-oda járkálással és a rengeteg vizsgálattal...

Túl vagyok a hányós korszakon, most már sokkal jobban érzem magam. Nem vagyok kívánós (csak amennyire eddig is az voltam), szinte semmit sem híztam eddig, és csak alig észrevehető pocakom van még, de ez teljesen rendben van állítólag, a baba mérete normális. Nem hiszem hogy meg fogok hízni, főleg ennyi mozgás mellett.

Hálistennek az orvos azt mondta, hogy amíg nekem jól esik, addig nyugodtan lovagolhatok, sőt kifejezetten kért, hogy ha lehet, semmit ne hagyjak abba, amit eddig csináltam. Gondolom, ez pszichésen is jót tesz, hiszen nem kell lemondani azokról a dolgokról, amiket eddig imádtam csinálni. Egyelőre nem érzek semmit, a lovaglásnál sem, úgyhogy továbbra is elég sűrűn járok ki. Egy dologról mondtam csak le: terepre nem megyek, mert bár sose estem le Tündérről terepen, ott mégis előfordulnak váratlan helyzetek, és az egyetlen veszély a lovaglásban a leesés. A pályán ez velem már nem valószínű, hogy előfordulhat, még ilyen tavaszodós időben sem. Le is szoktam futószárazni felülés előtt, így el is fárad, el is lazul, a tempóját is lehet növelni, és sokkal jobban megy utána. Valahogy megint ráéreztem valamire a lovaglással kapcsolatban, nagyon szépen szokott menni, sikerül mélyre lovagolni, és ez nem rossz érzés:)

Az egyetlen dolog, ami zavar a terhességben, hogy sokkal könnyebben elfáradok. Lovaglásban, kutyasétáltatásban, a munkában, bármiben. Sokszor a lépcsőn is olyan nehezen megyek fel, mint valami nyugdíjas, pedig nem vagyok éppen egy puhány valaki. Ezen kívül most inkább már csak kíváncsi vagyok a nemére, és magára a személyiségére.

Közben próbáljuk eladni a lakásunkat, de nem sietünk sehová, egy darabig még két kutyával és egy babával is ki lehet bírni ilyen kis helyen. Szóval a költözés a következő projekt, kisebb kertes házat keresünk. Az árak miatt Zugló, a 16. kerület és Csömör nem jön szóba (maximum nagy szerencsével), így marad a 15., 17. kerület, vagy pedig ami még a hév közlekedés miatt jónak tűnik, az Kistarcsa vagy Kerepes. Meglátjuk mi jön össze, nem akarjuk elsietni/elrontani.

És iszonyatosan várom a nyarat. Mondjuk akkor már nem nagyon fogok tudni lovagolni, nem is viszem le Balatonra Tündért. De akkor is. Kevés dolgot utálok jobban, mint a telet...