Andi lovagolja pár hete Tündért. Gyönyörűen megy ettől, de mindig úgy haragszom magamra, hogy nekem nem tud olyan szépen menni, mint neki. Mit meg nem adnék azért, ha úgy tudnék lovagolni, mint ő.... De hát nem véletlenül ő az edzőm, és én vagyok az, aki tanul tőle. Bárcsak tényleg eljutnék egyszer hasonló szintre... Vannak percek, amikor sikerül, de abban úgy elfáradok, hogy utána szétengedem. Vagy a másik véglet, amikor már egy órája lazítgatom, és akkor egyszercsak elfárad, bekattan, és akkor végre gyönyörűen megy. Nade miéééért kell nekem ahhoz egy órát szenvednem??? Amikor Andinak az első perctől úgy megy...
Mazsival kapcsolatban elég sok minden eszembe jutott. Először is, hogy eddig azt gondoltam, a lovaknál okosabb, szeretőbb, hűségesebb állat nem létezik. Hát ebből a szempontból egy ló semmi a kutyákhoz képest. Egy kutya iszonyúan tud szeretni, örülni, ragaszkodni, és nagyon meg akar felelni az embernek. A lovak makacsak, sokkal öntörvényűbbek, szabadabbak. A lovaknál inkább az ember alkalmazkodik hozzájuk, mint fordítva. Egy lovat ki kell ismerni, és ahhoz igazítani a vele való foglalkozást, a lovaglási stílust, módszert.
Rájöttem, hogy az életem a nevelésről szól. Nem a tanításról, a nevelésről. Gyereket, lovat, kutyát, tökmindegy, nagyjából ugyanaz a lényeg mindegyiküknél.
