Mostanában megint kezdem azt érezni, hogy túlhajtom magam. Hálistennek aludni tudok elég sokat (bár nekem sose elég), de ahogy felkelek, egész nap meg se állok, és hétvégén se. Napközi, magántanítványok, lovaglás, lovasoktatás. És a plusz programszervezkedések. Nem mintha nem csinálnám bármelyiket is szívesen. Nem mintha tudnék itthon ülni ölbetett kézzel. Amikor pár hete egy napig olyan náthás voltam, hogy ki se láttam a fejemből, lelkileg teljesen rosszul voltam, hogy még Tündért se látogathatom meg. Ahogy van egy kis szabadidőm, és a talaj se fagy be teljesen, go lovi. Nem tudok leállni, de nagyon fáradt vagyok.
A vasárnapi edzés 2 órásra sikeredett, a végére azt hittük, leszédülünk a lóról.. Végülis semmi extrát nem csináltunk, csak az alap jármódokat tökéletesítettük, de azt viszont elég keményen. Plusz Andi bevetette minden lelki terrorját...:))) Utána még két helyre mentem tanítani, összesen 3 órát, és mindkétszer azt hittem, elalszom két mondat között..:) Tündinek kezd a tempója gyorsulni, de brutálmód kell hajtani... azért van remény:)
