Őszintén meglepődtem, hogy írtatok páran a blog megszüntetése ellen. Az utolsó néhány komment pedig nagyon elgondolkodtatott. Tényleg olyan az életem, mintha ki lennék égve, mintha valami nem stimmelne, mintha váltanom kellene? Igen, fontolgattam is ezeket. De mégis úgy érzem, le kell írnom és ki kell jelentenem a rengeteg buta panaszkodásom ellenére: hogy boldog vagyok a mostani életemben.

Hogy miért?

1. Van egy férjem, akivel nagyon szeretjük egymást, és hálistennek bejött a közös élet is: nem veszekszünk igazán, elfogadjuk egymást, megosztjuk a munkát, és hasonló az ízlésünk, és ugyanazok a céljaink.

2. Van egy gyönyörű lovam, akit imádok, akihez akármikor kimehetek, akármennyit lovagolhatok vele, akiben pályán és terepen egyaránt 100%-ig megbízom, mert annyira ismerem már. Van egy edzőm, akit szintén imádok, akivel mindent megbeszélhetek, aki segít fejleszteni Tündért, és minden egyéb másban is számíthatok rá. A lovardát, ahol vagyunk, nagyon szeretem, a lovászokban maximálisan megbízom, a tulajdonos a legönzetlenebb ember a világon. Sokat köszönhetek a lovardának, hiszen nem csak lovagolni, de lovasokat oktatni is megtanulhattam.

3. Egész életemben szerettem volna kutyát, és most kettő is lehet, akikkel rengeteget sétálunk, kirándulunk, játszunk. Mindkettő jófej, okos, mozgékony kutya, örömet és vidámságot hoznak az életünkbe.

4. Még ha a keresetünk nincs is sokkal a minimálbér fölött, legalább mindkettőnknek van munkánk. Gyerekekkel foglalkozhatunk, amit mindketten szeretünk. És még ha nem is olyan a való élet, mint amit a főiskolán megtanultunk, még ha sokkal nehezebb is, mint amire számítottunk, legalább mindketten benne vagyunk egy általunk szeretett iskolában, szeretjük a kollégáinkat, szeretünk bejárni. Mindketten heti 23 órát dolgozunk, így jut időnk lovagolni, kutyát sétáltatni. Munkahelyeink 10 percre vannak a lakhelyünktől. Vannak magántanítványink, taníthatok matekot 5.-től 12.-eseknek, ami külön élvezetet okoz, és nem utolsó sorban némi plusz keresetet is hoz.

5. Vannak barnátnőim, akikkel rendszeresen találkozunk, és vannak közös barátaink, akikkel szintén hetente összejövünk. Eszünk-iszunk, játszunk, kirándulunk, beszélgetünk, és ez nagyon sokat számít.

6. És a jövőre nézve: vannak álmaink, amelyeket (ha nehezen is, de) úgy látszik, meg fogunk tudni valósítani. Szeretnénk elköltözni erről a 30 négyzetméterről egy kertes házba, lehetőleg még Budapesten belül. És szeretnénk gyerekeket.

Most csak a legfontosabbakat soroltam fel. Azt hiszem, hiba lenne (hiba volt) panaszkodni. Százszor, ezerszer rosszabb élete van másoknak. És igen, boldog vagyok! Nem szeretnék munkahelyet váltani. Viszont a 6. pontban leírtakat nagyon szeretném. Minél hamarabb.