Sokat fejlődtünk Tüncivel az elmúlt hetekben, persze Andinak köszönhetően. Amiket a múltkor írtam, részben megvalósultak, most már nekem is sokkal gyorsabban lazul el és támaszkodik le, a combraengedés, lépés-vágta átmenet, egyszerű ugrásváltás is egyre jobban megy. Bal kézre szinte minden feladat tökéletesen megy neki, sajnos jobb kézre még nem igazán, arra sokkal merevebb, de dolgozunk az ügyön. Ahhoz képest, amilyen egy évvel ezelőtt volt, egy csoda!
Ma van a tavaszi szünet utolsó napja (Zolinak már tegnap volt..), hát el tudnám viselni, hogy minden napom így teljen... Végre volt időm rendesen lovagolni, egy kicsit oktattam is, húsvétoltunk a család minden részénél, kutyát sétáltattunk, játszottunk vele, vittük ide-oda, és olyan jól éreztük magunkat... Igazán nem tudom, hogy miért van az, hogy a társadalom 99%-a nem szeret dolgozni, vagy ha szereti is a munkáját, mégis stresszeli, fusztrálja, elfárasztja. Minden munkanapom abból áll, hogy várom a hétvégét, a szünetet, majd amikor ezt jól kiélveztem, megint kedvtelenül indulok dolgozni, miközben arra gondolok, hogy mit csinálnék éppen, ha nem kellene itt lennem. Tiszta gáz.
A napokban megkeresett egy ismerősöm, aki belépett az Amway cégbe, engem is be akart léptetni. Termékeket árul, de egy piramis tulajdonképpen, a lényeg, hogy minél több aktív embert léptess be magad alá, és ha ez sikerül, rengeteget lehet vele keresni. Sőt, egy bizonyos szint után, még ha abbahagyod, akkor is életed végéig kapsz x %-ot minden hónapban. És ez igaz, működik, nem becsapás, mint sok más hasonló dolog. Arról is beszélgettünk, hogy mennyire más az itt sikereket elért emberek élete, mint azoké, akik kevesebb pénzért güriznek egész életükben. Ezek az emberek szabadok, a családjukkal vannak, nincs kötött munkaidejük, mégis nagyon jól keresnek, tudnak hatalmas házakat építeni, autókat venni, utazgatni. És mindezt tényleg úgy, hogy nem dolgozzák halálra magukat. Egyszer elértek valamit, az elején megkerestek sok embert, akiket megfűztek arról, hogy ez milyen jó - és onnantól működik, megy tovább szinte magától a dolog.
Én is ilyen életről álmodok (ki nem). Egy dolog miatt nem léptem be: én nem tudok embereket rábeszélni ilyesmikre. És nem volna annyi ismerősöm, akit be tudnék léptetni. Mindenki azt mondaná, hogy ez baromág, nem fog működni, hagyjam békén. Ismerem a barátaimat, és tudom, hogy ez lenne, főleg, hogy tényleg nincs olyan jó rábeszélő képességem. Én nem szeretem az embereket nyaggatni.
Arról is beszélgettünk, hogy a statisztikák szerint mennyivel könnyebben elérik a céljaikat, álmaikat azok, akik le is írják, beszélnek róla. Kicsit ez megnyugtat, mert én már annyiszor leírtam.... Bárcsak sikerülne... Nem bírom nézni az egy helyben toporgó, spórolni kényszerülő, kis városi lakásban élő, folyton az anyagiak miatt küszködő, sokat dolgozó, fáradt családokat, akik egyedül a pénztelenség okozta feszültégek miatt esnek szét...
