Készülök megszüntetni a blogot (nem is hiszem, hogy már bárki is olvasna, hiszen annyira nem frissítem), viszont még sehogyan sem találtam ki, hogy hogyan lehetne olvasható, szép formában letölteni az összes irományt, hozzászólásokkal együtt, a kezdetektől mostanáig, hogy mégse vesszen el.

Mindazonáltal, addig írok pár dolgot a mostani életemről. Bár idénre az osztályom magatartása sokat javult, még mindig azt érzem, hogy valami mással kéne foglalkoznom. Végiggondoltam, hogy mi az, amit szeretek csinálni, és szívesen is csinálnám, és az egyetlen: a magántanítványok. Az az, aminél úgy érzem, hogy tudom is, szeretem is, és lehet is pénzt keresni vele. Még a lovasoktatás is egy idő után unalmas és fárasztó, de magán matekórákat bármikor nagyon szívesen tartok. Bármennyit. De sajnos ez nagyon esetleges. Idén még több tanítványom van, mint az előző években, de nem mindhez megyek minden héten, sokszor lemondják mindenféle indokokkal, és akkor kiesik jópár ezer ft. Pedig ha fixen tudnék tartani minden nap akár 3-4 órát, akkor azt hiszem, már ott is hagynám a sulit. 2500 Ft-ot kérek egy óráért, az napi 3 óránál havi 5x3x4x2500=150.000 Ft lenne fixen. Nyilván 80.000 helyett ezt választanám, és még több időm is lenne. És nem lennék ideges a sok szemtelen, tiszteletlen kölyöktől.

De hogyan tudnék kiépíteni egy ennyire fix rendszert, ahol tényleg mindenkihez el tudok menni minden héten?? Nincs ötletem.

Ami nem múlik, az a lovas szerelem, egyszerűen leszállok a lóról, és már szállnék vissza... Most már a tanulás érdekel leginkább, hihetetlenül szeretnék egyszer úgy lovagolni, mint Andi, de valahogy nagyon sokáig tart. Vasárnap Kurucz Kupa lesz, a haladó zenés kűrben indulok, egyelőre totál fosok tőle. A program nem nehéz, de annyira szeretném tökéletesen csinálni, és nyilván nem fog menni, plusz félek, hogy Tünci meg fog ijedni valamitől, jó szokása szerint. Nyilván tudok már rég úgy lovagolni, hogy mindenféle helyzetben a lovon maradjak, és elmenjek vele akárhová, akkor is, ha fosik - de egy díjlovas versenyen minden részlet számít, és nem elég, hogy nem ijedhet meg a ló, de még azon túl is lazának, elengedettnek kell lennie.

A nyáron lett mégegy kutyánk, Csipesz, Balatonon találtam. Hasonlóan fekete, mint Mazsi, kis kidobott, lesoványodott kan kutyus volt - most már dupla annyi kiló, és hihetetlenül ragaszkodik hozzánk, sokkal jobban, mint Mazsi. Imádom:)

Zolival tervezgetünk sokmindent, egyelőre csak gondolatban, de költözködünk ebből a pici lakásból. Amit egyébként nagyon szeretünk, és irtó jó, hogy ilyen alacsony a rezsi, de két kutyával kicsi, hát még ha majd jön egy-két gyerek. Valószínűleg Pest mellé költöznénk ki, vagy még Pesten belül, valahová a szélső kerületekbe, merhogy Zugló nekünk megfizethetetlen. A részletes terveket még nem áruljuk el:)