dorkablogja:)

Folyton ez a mondás jár az eszemben: a pénz nem boldogít. Egyszer már írtam erről, de azóta sem fér a fejembe. Hogy tényleg az lenne a normális, hogy a pénz ne boldogítson. De olyan világban élünk, ahol boldogít. Mert nagyjából a szerelmen kívül mindent pénzen tudsz megvenni. A házadat, a bútoraidat, a telkedet, a nyaralódat, a kocsidat, a lovadat... Poshadhatsz a híd alatt a szerelmeddel, de nem leszel teljesen boldog. Nem fogod magad biztonságban érezni, ha nem tudod kifizetni a számlákat, és hiába vágyakozol tengerparti nyaralásra, ha még a balatonira se telik.

Hogy engem mi boldogítana? Egy hatalmas terület, ahová azt építhetnék, amit akarok: házat, lovardát, tavat. Ahol lennének állatok, és nekem más dolgom nem lenne, mint ezekkel az állatokkal foglalkozni, növényeket termeszteni, és esetleg a gyerekeimet nevelni. Régen nem volt ez a baromság, hogy a földterület pénzbe került. Ha volt egy üres terület, ott letelepedtél. Házat építettél fából, ami nem került pénzbe, mert kivágtad és kész. Jöttek a barátaid és segítettek, és te is segítettél a barátaid házát felépíteni. Ha ló kellett, cseréltél egy tehenet a szomszéd csikójára. Ha krumpli kellett, adtál a kertedből paradicsomot.

Soha nem értettem ezt a világot, a rendszert, a politikát, és még most sem értem, miért kell ennyire túlbonyolítani. Nyilván már nem lehet olyan könnyen visszacsinálni. Így hát a pénz boldogít. Akinek meg nincsen pénze, az boldogtalan. Bárcsak nem így lenne.

Hétfő óta Pesten vagyunk. A hatalmas nyári hízás után itthon Tünci rögtön visszafogyott, megint be van esve az oldala.. Nyáron minden nap több órát volt a legelőn, és háromszor kapott kaját, itt meg nincs legelő, és kétszer kap kaját. Meg meleg is van. Nagyon szeretem ezt a lovardát és az itteni embereket, de nagyon kéne az a legelő...

Csütörtök óta dolgozunk Zolival, egyelőre nincs sok munka, a gyerekekkel elsején indul a buli. Vége a szabadságnak, de hálistennek egyelőre még minden nap ki tudok járni lovagolni. A terepeket nagyon élvezem, sokkal jobbak itt, mint Balatonon. A legtöbb szakaszon Tüncivel már lehet odadobott szárral menni minden jármódban, és így sokkal nyugisabb ő is, én is. Nem is tudom, mi lenne, ha nem tudnánk így ketten kilovagolni. A csendes természetben elfelejtődnek a napi problémák, és az egész élet kitárul előtted. És ahogy nézem a gyönyörű, emberi kéztől mentes mezőket, erdőket, tisztásokat, legszívesebben letelepednék a lovammal, és örökre ott maradnék, kilépve abból az életből, amit most élek.

Ami egyébként nem rossz. Sőt, nagyon jó. De hiányzik a természet. Az erdő, mező, az állatok. Egy tó vagy patak a közelben. A csend és a csillagos ég.

Ma egy rövid ideig szabadon ugrattuk Tündért a körkarámban. Bea szerint szépen ugrik, és nem izgul nagyon rá az akadályra -, az a fajta, akire azt hiszed, tuti leveri, de aztán mégis szépen átugorja. Kíváncsi leszek, majd ha rajta ülök, milyet ugrik, és hogy én milyen ügyes leszek. Nem akarok belőle ugrólovat csinálni, csak egy kicsit eljátszadozunk:)

Semmi kedvem 22-én hazamenni, legszívesebben itt maradnék egész évben. Látom, milyen jól érzi itt magát Tündér, hogy mennyit hízott, mióta itt vagyunk, és nincs szívem visszavinni... de muszáj lesz. Ráadásul úgy tűnik, 22-ével megint egy számomra fontos embert fogok örökre elveszíteni. Miért mindig azok kerülnek tőlem messze, akiket nagyon szeretek?

Kicsit ezek a gondolatok felhozták a régi emlékeket, és rá kellett jönnöm, hogy pontosan ugyanott tartok, ahol 5 évvel ezelőtt is. Egyszerűen csak ügyesen elfojtom magamban. Bárcsak rájönnék, hogyan lehet ezt megszüntetni...

Nem vesztem el, szimplán csak nyár van, és nem nagyon vagyok netközelben. (Hálistennek.) Némi gyors beszámoló:)

Az esküvő nagyon jól sikerült, utána a nászút is Ausztriában. Mindkettőről képeket facebookon találtok, vagy rövid időn belül találni fogtok, rengeteg van, ide nem tudom őket feltenni. Nagyon sok szeretetet kaptunk, minden úgy történt, ahogyan elképzeltük, és azóta is egyre boldogabbak vagyunk:)

A nászút után egy hétig még Pesten voltunk, bútorokat vásároltunk, szereltünk, fúrtunk, faragtunk, szépítgettük a lakást. Aztán júli 9-én én lementem Tündérestül Balatonra, Árpi vitt minket. Pár nappal később Zoli is utánam jött, és itt voltunk együtt egészen addig, amíg Zoli nem kapott állást Pesten pizzafutárként. Azóta ezt csinálja, de csak aug. végéig, mert kapott napközis állást is a Németh Imrében. Heti 1-2 napra lejön, de aztán mindig visszamegy dolgozni, egész jól keres vele.

Voltunk három napot Bulgáriában Johanna és Radoslav esküvőjén. Fergeteges volt, az oda-vissza utazást leszámítva (mert kocsival mentünk) nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, igazi bolgár balkános lagzi volt:)

Közvetlenül ezután lementünk három napra Pákozdra a Zoli atya féle egyetemista táborba. Nagyon jó volt, de szomorú is, hiszen Zoli atyát aug. 1-től elhelyezték. Én, aki szinte sose sírok, nem nagyon bírtam megállítani a könnyeimet. Nem sok ember van, akit így szeretek, mint őt...

Most újra Szabadiban vagyok, minden nap lovagolok. Tündér szépen hízik a legelőn és a sok lucernától, almától, dinnyehéjtól amit kap. Még mindig nagyon szeretem. Egyre ügyesebb és okosabb, és egyre szebb! Itt mindenki azt mondja, ő a legszebb ló, pedig Bélának gyönyörű lovai vannak. Ilyenkor hízik a májam, nagyon büszke vagyok rá. Kicsi akadályokat ugrunk mostanában autodidakta módon, de a következő hetekben lehet hogy kapunk egy kis edzői segítséget hozzá Beától. Rám fér, soha nem tanultam ugratni.

Zolival legközelebb 12-én a szülinapomon itt Szabadiban, és 13-án Pesten leszünk együtt, Balázs és Bori esküvőjén. Aztán 22-e környékén végleg visszaköltözünk Tündérestül. 25-étől pedig kezdődik a munka... Most nagyon nem várom, annyira boldog vagyok így, hogy nincs semmi dolgom, akkor és annyit lovagolok, amikor és amennyit akarok. Csak az idő lehetne jobb, az utóbbi majdnem 3 hétben még csak fürödni se tudtunk a Balatonban... Ha nem lenne Tünc, ezeken az esős napokon, amikor Zoli sincs velem, már megölt volna az unalom.

Szóval Zolival egész nyáron rohangálunk fel-alá, és keveset vagyunk együtt, de azt hiszem, hogy ez most jót tesz nekünk. Amikor együtt vagyunk, akkor nagyon jó, és amit nem gondoltam volna, egyre jobban szeretjük egymást. Lehet ezt még fokozni valahová??:)

Ez a hét elég durvára sikeredett, HOLNAP esküvő... Most inkább azt kívánom, bárcsak már túl lennénk az egészen...

Az utolsó sulis nap szerdán volt, és egészen aug. 25-ig szabadságon vagyok. Azért mégse olyan rossz meló ez a tanítósdi, több mint két hónap nyári szünettel, közben őszi, téli, tavaszi szünetekkel. Nem is lennék képes nyáron dolgozni. Nekem a nyár az Balaton. És lovaglás.

Ja, és csak úgy mellékesen: ma volt a polgárink, 8 perc volt összesen, nem egy nagy durranás, nekünk ez nem igazán számít. Nem is éreztem semmiféle meghatottságot (amúgy se sűrűn érzek ilyesmit:), megvolt, túlestünk rajta. Mindenesetre törvényesen már házasok vagyunk:)

Hétfőn indulunk Ausztriába. Már csak 3 nap, de a holnapi esküvő miatt ez örökkévalóságnak tűnik...

Érdekes, hogy mostanában 3 naponta kapcsolom be a gépet, és akkor is csak pár percre. Most kivételesen van egy szabad délelőttöm itthon, ilyen már hetek óta nem volt.

Az utóbbi 3 napot végiglovaztam és végigtakarítottam a lakásban. Szombaton oktattam, utána terepre mentem, estefele pedig a lakásban pakoltunk, takarítottunk. Vasárnap reggel edzés volt, utána újra takarítás. A lakás kezd egész jól kinézni, azazhogy irtó jól néz ki! Végre olyan, amilyen a saját ízlésünk (szerencsére hasonló Zolival). Most már a legtöbb bútor bent van, alig várom, hogy végleg odaköltözzünk!

Tegnap reggel kivittem terepre Ilonát, a két Tündér ment együtt. Nagyon jófejek voltak, egyiknek se volt kisebb megijedésnél több rossz mozdulata, nyugisak voltak, jól elfáradtak (két órát mentünk). Utána épphogy letisztítottam a lovat és a szerszámokat, jött Dávid, aki elszállított minket a Bosira, a templomkertben ugyanis juniális volt, én lovagoltattam Tündérrel. Hálistennek újra végig nagyon nyugis volt, nagyon szereti a gyerekeket és vigyáz rájuk, ez látszik rajta. Kéne ilyen melót vállalni lassan pénzért is, mert eddig csak puszta jófejségből ingyen csináltuk..

Sűrűsödnek a dolgok, alig várom már, hogy Ausztriában legyünk, túl az egész esküvőn...

Pénteken volt az 5 éves érettségi találkozónk. Durva, hogy már ennyi év eltelt. Volt, akit azóta nem láttam, volt, aki ugyanolyan maradt, volt, aki sokat változott, de a kezdeti meglepődések után végülis újra összekovácsolódott a társaság, és nagyon jól éreztük magunkat. 34-ből 31-en ott voltunk, a három hiányzóból ketten Hollandiában vannak, azért nem tudtak jönni, a harmadikról nem szeretnék beszélni..... Eddig valahogy úgy gondoltam, hogy nem voltunk egy olyan szuperjó társaság, de most rájöttem, hogy végülis mennyi jófej, értékes ember van. Tanárok közül Juhász, Pusztai és Lázár voltak ott, jól esett velük is találkozni, beszélgetni. Azért mégiscsak jó volt az a 6 év, még ha mostani fejjel sokmindent teljesen máshogy csinálnék is. Délután 3 órától majdnem éjéflig együtt voltunk, és mondhatom, hogy egy percre sem unatkoztunk:) Egyelőre mindenki mostanában fejezgeti/fejezgette be az egyetemet, ketten vagyunk, akiknek most lesz az esküvője (mindkettőnknek június 25-én, 4 órakor:))), de ezen kívül a fárjhez menés sajnos nem túl nagy divat. Tényleg nagyon jól esett, várom már a 10 éves találkozót, kíváncsi vagyok, addig mik történnek az emberekkel.

Ma reggel már fél 9-kor nekiindultunk egy terepnek, Andi Olgán, Ilona Tündérkén, Zsófi Maján, Timi Zafirán, és még Eugéniára és Csinire is jutott egy-egy lovas:) Én Tündérkém jól beindult vágta közben, alig bírtam visszafogni. Sajnos, ha többen vagyunk, és előtte vágtáznak, akkor nagyon beindul, de hát végülis nem volt gáz. A Csinin lovagoló lány leesett, dehát előfordul. Utána azon vitatkoztunk, vajon ki esett már többet életében... szerintem én vezetem a sort, esetleg még Zsófi:))) Jó dolog, ha az ember a kezdetekkor potyog néhány emlékezeteset, van min röhögni később:)

Kevesebb, mint három hét. Elég kemény.

Tegnap úgy jártam, hogy felültem a szürke Tündérkére. Másfél éve nem ültem más lovon, mint az én Tündérem, de aznap már őt lelolvagoltam, és a véletlen úgy hozta, hogy másodszor is kikerültem a loviba:) Andi meg mondta, hogy akkor ott van Tündérke, menjek vele. Ő volt az a ló, akit a sajátom előtt a legjobban szerettem, bent pályán a mai napig a legjobb bérló. Furcsa volt nagyon. Eleve sokkal keskenyebb, mint az enyém, pedig nem egy túl alacsony ló, és Tünc sem túl vastag, de mégis.. Úgy éreztem magam, mint egy pónin.. Hajtani egyáltalán nem kellett, a pálcát is az első pár kör után ledobtam, tök fölösleges volt. Megszoktam a folyamatos hajtást, most vigyáznom kellett, nehogy túl sokszor érjen oda a lábam, de néha így is olyan tempóban ügetett, hogy gyors vágtának is beillett volna.. Kényelmes ló, bár más a mozgása, kisebbeket lép és gyorsabban. A csizmát jól veszi, elindítani, beugratni gyerekjáték. Egyedüli rossz benne, hogy a nyaka iszonyat merev (persze mit várok egy bérlótól, aki legtöbbször kezdőket visz a hátán), fél óra játszadozás után sikerült elérni, hogy kiskörön már támaszkodott, de látszott rajta, hogy szenved, mert olyan merev. Egyébként ha egyvalakié lenne ez a ló, akkor nagyon jó kis díjlovat lehetne belőle faragni. Szóval egy élmény volt:) Jó lenne máskor is más lovakat próbálgatni.

Az utóbbi pár napban behoztuk az elmaradásainkat a lákással kapcsolatban. Végre ki lett pakolva az összes bútor ami nem kell, begletteltük a rossz falakat, vettünk festékeket, és ma kifestetünk. Őszintén szólva azt hittem, hogy könnyebb meló ez a szobafestés. Amikor sima falfelület van addig oké. De ha a 30 nm-es lakást 4féle színűre fested (mennyezet fehér, háló világosbarnás, előszoba + konyha narancs, nappali napsárga), akkor rájössz, hogy nem is olyan egyszerű néhol milliméterpontossággal festeni. Ezt tetézik az ablakok, ajtók, kiszögellések, beszögellések, villanykapcsolók, konnektorok, szegőlécek, csempék, radiátorok, és még sorolhatnám. Még a holnapi napunk rá fog menni, pedig még ki is kell takarítani, mert hétfő délelőtt jönnek a bútorok. Legalábbis egy része, a sarokkanapé és a franciaágy. A többi majd június 10-én. Aztán már cuccolunk is át. 27 nap basszus!!!!

Illetőleg MÁR ALIG VÁROM:))))))))

A tegnapi nap tanulságai:
1. Ha 4 órát oktatsz lovasokat ujjatlan pólóban a tűző napon, és utána két órát vagy terepen, akkor leégsz. Még akkor is, ha nem szoktál.
2. Ha ujjatlan pólóban égsz le, akkor csíkos leszel, és ez előreláthatólag egy esküvői ruhában nem fog jól kinézni...
3. Az akácvirág mézédes. Ellenben a bodzavirág keserű és száraz.
4. Érik a cseresznye.

A vasárnapi tanítást sikerült átraknom szombatra, így volt egy teljes napom, ami hát elég ritkán szokott előfordulni. Nem is ártott már. Kimentünk Isaszegre, füvet nyírtunk, szépítgettük a kertet, ebédet sütöttünk a tűzön, nemezlabdákat gyúrtunk, tollasoztunk. Próbáltam a bőrömről a pólónyomokat elegyengetni (fürdőruha, és regeteg naptej a leégett részekre), nem sok sikerrel. Még 5 hetem van, hogy összebarnuljon.

Ja és péntek este felpróbálhattam a menyasszonyi ruhám, ami már 95%-ban kész van, és hát ott ugrabugráltam örömömben, annyira gyönyörűűűű! Van róla fotó, de Zolira való tekintettel nem tehetem ide:)