Mióta együtt élünk Zolival, jóval kevesebbet írok. Ennek több oka is van: az egyik, hogy sosem unatkozom:) Másrészről leszűkült a köre azoknak a témáknak, amik foglelkoztatnak, de mégis publikusak. A házasságomról, azon kívül, hogy nagyon jó, nem fogok többet írni. A sulis dolgokról, gyerekekről, problémákról szintén nem írok, hátha idetéved pár szülő. Egyedül a lovaglás maradt, aminek olvasgatása viszont egy idő után unalmassá válhat.
Kicsit burkoltabban megpróbálok mégis írni azokról a gondolatokról, amik mostanában foglalkoztatnak.
A házassággal, együttéléssel kapcsolatban ami mindig a fejemben jár: hogy milyen rendet alakítsak ki, hogy az az egészségünkre jó hatással legyen. Anyukám azzal engedett útnak nyáron, hogy "mindig a nő feladata kialakítani az otthoni szokásokat", vagyis ebben nekem kell nagyon határozottnak lenni. Eddig nem igazán vagyok magammal megelégedve. Sajnos a fél 12-től 4-ig tartó munkaidőnk miatt az étkezések úgy alakulnak, hogy délelőtt bekapunk valami reggeliszerűséget (vagy még azt sem), és csak fél 5-kor ebédelünk, amikor hazaérünk. Utána pedig amikor megéhezünk, eszünk még valami vacsorát, de sajnos ez sokszor nagyon későre tolódik. Nem mondanám, hogy ez egészséges, de ezzel sajnos nem sokat lehet kezdeni. A kaja minőségével viszont igen. Szerencsére minden nap eszünk meleg ebédet, viszont szeritem ezekben túl sok a hús, és kevés a főzelék, illetve néha elfelejtünk gyümölcsöt enni, pedig azt minden nap kellene.
Azért is foglalkoztat az étkezés ennyire, mert az utóbbi években elég mélyen beleástam magam a 2012-es történések mikéntjébe. Nem a világvégéről és hasonló buta találgatásokról van itt szó, hanem a tényleges igazságról. Amit egyébként ennyi irányzat, vallás, könyv mellett nehéz megtalálni, de azt hiszem, valamennyire azért sikerült. Sok könyvet, cikket, beszélgetést olvastam erről, és sikerült kihámoznom a lényegét: a rezgésszám növekedését, ami a felemelkedéshez vezet. (Talán ennél tömörebben nem lehetne összefoglalni azt a sok millió könyvet, ami ebben a témában íródott az utóbbi évtizedekben.) A rezgésszám növeléséhez megfelelő táplálkozás is kell, és ezért szeretném a saját táplálkozásunkat is jó irányba terelgetni, több-kevesebb sikerrel.
A gyerekvállalás-gyereknevelés is folyton szem előtt tartott téma. Néha úgy érzem, hogy már évek óta készen állok rá, néha meg úgy, hogy kellene még egy kis idő. Néha nagyon irigylem a mostanában babát váró/nevelő barátnőimet, néha pedig hálát adok, hogy még van időnk egymásra Zolival. Azt pedig végképp nem tudom eldönteni, hogy mennyire befolyásolja a "gyerekakarásomat" a lustaságom, a szabadságvágyam és a munkából való menekülésem... Sajnos azt hiszem, eléggé.
Mindenesetre nagyon azt érzem, hogy ez egy átmeneti időszak az életemben. És már nagy feszültségekkel, elképesztően várom, hogy TÖRTÉNJEN VALAMI. Bármi. Egy munkahelyváltás, egy gyerekszülés, egy találkozás valakivel, aki megváltoztatja az életem, egy NAGY VÁLTOZÁS. Tudom, hogy ez van készülőben, de nem tudom, merre keressem, és türelmetlen vagyok.
