Ma reggel pályán lovagoltam, Tündér ha lehet még a keddinél is szebben ment, olyan büszke vagyok magunkra! Komolyan mondom hogy annál nagyobb élvezet, ha a lovad mélyen támaszkodva, lendületesen vágtázik alattad, nincsen az életben... Ezt nem lehet szavakba önteni, de iszonyat jó..
Szeretnék most tavasszal egy kicsit megtanulni ugrani is. Tündérnek sem ártana, erősödnének a hátsó lábai, amiket sajnos alig használ. Most már nincs gond a helyes lábra való ugratással, és tud sokáig vágtázni (régebben nem volt hozzá kondija, egy idő után elfáradt és leállt, olyankor hajtani elég kemény meló volt...) Szóval majd dolgozom az ügyön.
Napközi után ma nem kellett mennem sehová (ilyen se sűrűn van:), elmentünk Zolival biciklizni, több mint egy órát, többnyire a patakparton. Este ahogy hazajöttem, még nyomtam jópár hasizmot-hátizmot-karizmot. Mostanában erre is rá vagyok állva. Nem mintha kéne, mert egy kilót se akarok leadni, és az izmaim is bőven megvannak, de valahogy kell. Pszichológiailag már megfejtettem, miért csinálom ezt, de arról senkinek nem kell tudnia.
