Csupa jó dolog. Az esküvői meghívók már az osztogatás fázisában vannak. A másik féle is elkészült azoknak, akiket a vacsorára nem hívunk, azok is szépek lettek. Vasárnap apukám 50. szülinapja alkalmából voltunk a Trófeában, és jól körülnéztünk, hogy mi hol lesz, mit hogyan képzelünk. Ma este bemegyünk és megbeszéljük a részleteket, jó sok minden van.
Jó dolog szervezkedni. Rengeteg mindenre kell figyelni, rengeteg mindent meg kell tervezni, és mindezt azért az egy napért. De már most tudom, hogy nagyon jó lesz.
A tavaszi szünet kemény hat nap lesz, abból kettő hétvége, szóval négy... Nem igazán lesz időm pihenni. Szokás szerint rohangálok tanítani, lovagolni, meghívókat osztogatni, barátokkal találkozni. Épp csak hogy majd utol tudom érni magam, aztán kezdődik az utolsó nagy roham, június 10-ig. Már nincs sok hátra. Szeptemberben azt éreztem, hogy alig bírok ki még egy hónapot ebben az osztályban, aztán sikerült őket kicsit összekapni, és most már repülnek a hetek. Nagyon szeretem őket, de sokszor kiakaszt a butaság. Nem a rosszaság (pedig abból is van bőven), inkább a butaság. Első osztály év végén már sokkal előrébb kellene tartaniuk, de sokszor annyira értelmetlenek, hogy lehetetlen haladni velük. Ez elsősorban Zsuzsa néni problémája, szenved is miatta rendesen. Nem tudom, mi lesz így ezekből a gyerekekből. Nagyon nehéz.
De mindenesetre közeledik a nyár. Érdekes nyár lesz. Már alig várom!!:))
