Már csak 4 hét. 17 tanítási nap. Mégis nagyon soknak tűnik. Már nagyon várom június 10-ét. Nagyon el vannak fáradva a gyerekek, és ez látszik rajtuk. Egyáltalán nem hozzák azt a szintet, amit pl. télen, és nagyon nehéz velük. Szeretnék hátradőlni, azt mondani, hogy vége, de még nincs vége.
Bárcsak lenne IDŐM. Bárcsak tudnék néha nemet mondani. Bárcsak tudnék a napon feküdni anélkül, hogy aznap bármi más dolgom lenne. Bár azt hiszem, én lennék az első, aki felpattannék és dolog után néznék, nehogy kárbavesszen az értékes idő...
Egyre jobban idegesít ez a visszaszámláló a blogon. Annyi minden van még!!!
