Tegnap már az utolsó lovast oktattam, amikor Csini elkezdett szórakozni (minden ostorra kirúgott hátra), ami az oktatás szempontjából sem túl jó, de aztán megtörtént a baj. Egy pillanat alatt rám farolt, és a combomba rúgott. Először nem igazán éreztem, aztán amikor megpróbáltam lépni párat, rájöttem, hogy ez mennyire fáj. Andi odajött segteni, átvette a futószárat, a gyereket leszállítottuk. Én bent maradtam a kör közepén, Andi meg futózta Csinit, én pedig figyeltem, mit mond. Egy darabig, mert aztán hirtelen elkezdtem szédülni, hányingerem lett. Ki kellett mennem, leültem a karámra. A következő öt percből csak arra emlékszem, hogy fogtam a karámfát, hogy le ne szédüljek, zúgott a fülem, elment a hallásom és látásom (csak mozgó kockákat láttam a szemem előtt), izzadtam, hányingerem volt, de végülis nem ájultam el. Aztán amikor vége lett, Andi megpróbálta elmagyarázni, hogy de bizony sokkot kaptam. Hiába bizonygattam, hogy nem olyan fából faragtak, aki egy rohadt kis lórúgástól megijed. Mondjuk az a rohadt kis lórúgás akkora volt, hogy a következő egy órában hiába kenegettem, hiába próbáltam mozgatni, feldagadt hatalmasra, és nem bírtam behajlítani, meg ráállni se nagyon. A rosszullét elmúlása után fél óráig úgy éreztem, mintha jeges vízbe nyomták volna a fejem..

Azóta is bicegek, a behajlítás és ráállás még mindig nehezen megy. Aznap persze iszonyat jó idő volt, de a fájdalom miatt nem nagyon tudtam lovagolni.. Szerencsére Andi felajánlotta, hogy felül Tündérre. Brutál jól mentek. Egy óra munka után én is felküzdöttem magam a hátára, a kengyelbe persze nem tudtam betenni a lábam, úgyhogy kengyel nélkül ügettünk, vágtáztunk, combraengedtünk kicsit. Hát, mintha egy új lovat kaptam volna hirtelen.. Beugrott lépésből vágtába jobb kézre (!), combraengedésnél olyan szépen ellépett, mint még soha. Ott fenn a lovon egyáltalán nem fájt a lábam, de leszállni csak nehezen tudtam, és utána járni se nagyon sikerült... Autót vezetni is csak teljesen hátraengetett üléssel, kinyújtott lábbal.

Ma voltam edzésen, és akkor sem fájt, pedig már a kengyelt is tudtam használni. De előtte és utána...