Mindig próbálom megérteni, mi a szerelem. Valószínűleg most ez hülyén hangzik, így a Zolival való több mint 3 év együttlét után. Nyilván nincs is vele semmi bajom, egyszerűen csak képtelen vagyok magamban helyrerakni a szerelem fogalmát.
Olvasgattam a neten, hogy mások mit gondolnak erről, de mind csak hasonlítgatás, megfoghatatlan, megérthetetlen dolgok. Létezik egyáltalán szerelem? Mert hogy szeretet létezik, az rendben van. Van akit jobban szeretek, van akit kevésbé, van akit így, van akit úgy. Zolit nagyon, és egy bizonyos egyéni módon. Ezért is vagyok vele:)
Nyilván a nemi vágy is hozzátartozik a szerelemhez. A szerelem tehát nagy szeretet + nemi vágy lenne? Ha csak egy emberbe lehetünk szerelmesek, nem hiszem. Érezhet így az ember több ember iránt is. Vagy mégis lehetünk egyszerre több emberbe is szerelmesek? És az lehetséges, hogy egy ember iránt az egyik pillanatban érzünk szerelmet, a másik pillanatban nem? Minden attól függ, mit nevezünk szerelemnek, és ezt még mindig nem tudom.
A neten talált filozofálgatások közül az én elképzeléseimet talán ehhez tudnám a legjobban hasonlítani: „José Ortega spanyol filozófus szerint a szerelemnek súlya van, mélybe rántja a szerelmest, aki szívesen adja át magát a szédülés okozta élvezetnek. A zuhanásról azonban hamar kiderül, hogy nincsen célja. A szerelmes kezdetben úgy véli, hogy a szakadék mélyén az őt lerántó szerelem fogja várni, de ebben hiába is reménykedik. A szerelem maga a megtántorodás: nem végcél, hanem erő, nem elérendő állapot, hanem folytonos mozgás."
Mint hülye matekosnak, egy képletre lenne szükségem, pl. hogy nagy szeretet + nemi vágy + biztonság = szerelem. (Bár a biztonsággal is vitatkoznék.)
Kíváncsi volnék a véleményetekre, szerintetek mi a szerelem? Vagy létezik-e egyáltalán? (Légyszi mindenki írjon valamit, egy-két válasszal nem sokra megyek..)
