Kittivel gondolkodtunk, hogy mennyire nem hittük el, amikor három éve elsősként az idősebbek azt mondták nekünk, majd szép lassan elveszjük a kedvünket, motivációnkat az egész főiskolától, tanulástól. De most látjuk, hogy igazuk volt. Így egy évre a diplomától egyre kevesebbet tanulunk, egyre lazábban vesszük a vizsgákat, és mindenki csak egyre azon gondolkodik, mit kezd majd az életével, ha innen végre kikerül. Fog-e a egyáltalán tanítani? Sokan vannak akik elsős koruktól fogva megrögzötten tanítani akarnak, és máig nem tántorodtak el tőle. Vannak, akik soha nem is akartak tanítani, és nem is fognak. És vannak, akiknek közben jött meg, vagy éppen ment el a kedvük az egésztől.
Én mindig is abba a kategóriába tartoztam, aki az elejétől fogva szeretett volna tanítani, és még most is nagyon szeretnék. Viszont még mindig szörnyen kiakasztó, hogy egy lovász nyolc általánossal többet keres, mint amennyit én diplomával keresni fogok. És mivel gazdag férjem sem lesz - Zoli is tanítani fog -, és nyilván szeretnék egy pár gyereket is, egészen biztos, hogy kétszer kilencven rugóból nem lehet egy nagyobb családot eltartani. No és itt jöttek be a kérdések, hogy akkor mihez fogok kezdeni? Mi az a meló, amit tanítás mellett - vagy tanítás helyett? - én szívesen csinálnék?
Lehet nyilván magántanítványokat fogadni, most is három tanítványból összejön nekem havi 35-40ezer forint. Aztán lehet csinálni ezt az ÖkoPannont, mondjuk ha heti 1 napot erre rászánok, az megint plusz havi kábé 30ezer. Így keresnék összesen kb 160-at, de akkor heti egy szabadnapom lenne, és a többi hat napot reggeltől estig fullra telemelóznám, és nem jutna időm se a családomra, se az óráimra rendesen felkészülni. Szerintem vicc. Ezért nyugaton kiröhögnének.
És akkor itt jön be az, hogy és ha nem tanítás, akkor mi?
Mikor ősszel jöttünk haza Prágából vonattal, megismerkedtünk egy fiatal házaspárral, akik elmesélték, hogy ők kiadványszerkesztői okj-t végeztek, aztán alapítottak egy kiadványszerkesztő céget, és azóta ebből nagyon jól megélnek. Akkor ez annyira nem fogott meg, de most megint előjött, és rájöttem, hogy ez engem tulajdonképpen engem mennyire érdekel. És hogy igazából mennyit foglalkozom ezzel szinte nap mint nap. Régebben ugye rengeteg újságot szerkesztettem, csináltam már szórólapot is, meghívókat, tudom kezelni azokat az alapvető programokat, amik ehhez kellenek, van esztétikai érzékem, türelmem, kedvem ilyesmiket összerakni. Ezen felbuzdulva megnéztem, hol és mennyiért lehet ilyen okj-t elvégezni, és Pesten találtam is egy jó helyet, csak elég drága (1 év 200ezer+vizsgadíjak). És sajna azt is olvastam, hogy nehéz utána elhelyezkedni. Viszont azt tudom, hogy Zolit is érdekelné ez az egész, és - tudom h ez nem ilyen egyszerű - de akár mi is csinálhatnánk egy kiadványszerkesztéssel foglalkozó céget, szerintem jól tudnánk működtetni.
Nohát, ezek az álmok. Még az is lehet, hogy egyszer sikerül. Még az is lehet, hogy néhány év után felhagyok a tanítással. Ki tudja, engem mindig érdekelnek az új lehetőségek. Valószínűleg nem tudnék egész életemben ugyanazzal foglalkozni.
Aztán szeretném elvégezni a lovasoktató okj-t is. Az jóval olcsóbb, de most még nem érzem magam annyira jónak, hogy azt képes legyek megcsinálni. Talán kb 5 év múlva, de valamikor biztosan. Nem is biztos, hogy szeretnék utána oktatni lovardában (jó kérdés, hogy akkor minek csinálom), talán csak azért, hogy bizonyítsak, talán csak azért hogy ha minden veszik, mégis legyen még valami, amihez értek.
Most kicsit ott tartok, hogy nem tudom, hogy mit akarok. Pedig eddig mindig tudtam. De legalább már azt tudom, hogy ha valami gikszer folytán csúsznék egy évet a főiskolával, akkor a maradék egy évemben megcsinálom a kiadványszerkesztőit, mert az úgyis indul februártól. Aztán majd meglátjuk.
