Reggel nem hittem el, hogy ma van az érettségi. Aztán kocsibaülés, közben Csokonai, Berzsenyi, TóthÁrpi, Kosztolányi, Márai magolás, hátha az lesz. Gyomorgörcs. Bornemissza Peti giminél kiszállás, épp jön Réka, Pljüskin, Dia, Szender, Bandi, Zsófi, Kriszta, Eszter, Éva, Emse. Bemegyünk, folyosón állunk, termet bámulunk, találgatunk, remegünk. Jön Brigi. Fél 8 után beengednek, regisztráció, a pasi úgy néz ki, mint Babits... (képzelgek vagy hülye vagyok?). Elhelyezkedés, középső padsor, előttem Kriszta, mögöttem Eszter. Hátranézek, Eszter súg hogy ő már megnézte, izgatottan kérdezem, ki az?? Petőfi.
Petőfi. PETŐFI??? Egyáltalán nem néztem át, soha nem gondoltam volna, hogy ő lesz. Semmi évforduló, semmi előrekitalálhatóság. Leblokkolok, sokáig csak ülök a feladatok fölött, hozzá se tudok kezdeni. Néhányhoz írok valamit, az 5össel kezdem. Nehéz feladatok, úgy érzem magam, mint 1 dogánál, amire nem tanultam semmit. Aztán beindulok, elkezdem írni a fogalmazásokat visszafelé: gyakorlati írásbeliség (fiatalok egészségéről diákkonferencián), reflektálkás (műfordításokról)... Itt kezdek fellelkesülni, jó, tartalmas gondolatok ömlenek belőlem, eszembe jut sokminden, példák... Írom az Ady verselemzést is (Krónikás ének 1918-ból), közben befejezgetem a Petőfi-kérdéseket. Olyan megérzéseim vannak, hogy elképedek tőlük. Írok, fél órával vég előtt befejezem, még átnézegetem, 12kor együtt borítékolunk, sóhajtozunk viruló fejjel - ezen is túl vagyunk.
Zsófival jövök haza, M3, M2, 3as villamos. Itthon kaja, felhívom Editet, elmondom mi volt, mindent részletesen. A megérzéseim bejöttek. Elképedek. Bár nem mind jó. Edit még suliban, bicajjal megy utána haza (remélem a zuhé nem kapta el...). Utána telefon Annával, utána telefon nagyival, utána telefon Melindával, utána telefon Szabival... Utána MATEK. Holnap matek. Meg kell írnom ötösre.
