Tegnap majdnem sikerült a teljes napot a lovadában töltenem:))) Reggel 3 órát oktattam Csinivel, irtó jófej volt, ezerszer jobb vele oktatni, mint Surdával.. Utána Surdát mozgattam kicsit meg (ráültem és Andi futószárazott, kicsit vicces volt:), de mivel sánta, és 2 hete áll, nem lehetett tudni, hogy fog viselkedni. Utána Tündért lefutóztam és ráültem, nagyon jól ment, olyan gyönyörűen támaszkodik most már végig, és vágtában is egyre jobb az egyensúlya, szépen megy. Mikor már az edzés vége felé tartottam, Zsuzsi jött a pályára, és kérdezte, hogy kipróbálhatja-e Tündért. Felült rá, és gyönyörűen mentek, szerinte a tempóját kell gyorsítani, és ahhoz, hogy a csizmát jobban felvegye (mert alig veszi fel, sajnos), a szárakat kevésbé kell használni, és hagyni kell, hogy a saját tempójában, gyorsan ügessen. Ez persze eleinte a támaszkodás rovására megy, de elvileg ez a helyes út. Én inkább szárral lovagolok, úgyhogy ez elég nehéz, de majd dolgozom az ügyön. Miután lesétáltam és leszereltem, éppen már menni akartam, amikor Zsuzsi megkérdezte, nincs-e kedvem felülni az öreg lovára, Fattyúra. Dehogynem volt:) Az a ló éppen Tündér ellentéte, a csizmát irtó jól felveszi, és még én is úgy-ahogy tudtam irányítani teljesen odadobott szárakkal, csak testsúllyal és csizmával. A vágtája olyan lassú, hogy alig vettem észre hogy vágtázunk:) Érdekes volt, mindazonáltal én Tündért még egy ilyen szuper díjlónál is jobban szeretem:)
Utána fél órám volt, hogy hazamenjek, hajat mossak, ebédeljek, és 5 órára odaérjek a Stadionok környékére tanítani. Hát 5 perc késéssel sikerült, se megérte rohanni, olyan jól éreztem magam kint. Bárcsak minden nap ennyit tudnék kint tölteni, és Tündérrel foglalkozhatnék sokatsokat!!! Most még a pálya is tökéletes volt, egyáltalán nem volt pocsolyás, de száraz sem, a legtökéletesebb talaj, ami csak az évben lehet. A szelet leszámítva napos, jó idő volt. Nagyon szeretem az ilyen napokat:)
