Most, hogy az elhúzódott gyakorlatnak már egy hete vége, jut időm sokat lovagolni. Már ha az idő engedi. Tegnap még a kevésbé durva esőben lenyomtunk egy edzést, és néhány kudarc ellenére jólesett. Állítólag Tündi is szebben ment mint a korábbi edzéseken, le is fáradt agyilag-idegileg rendesen, be is fejelt a végére.. Jó volna ezt a rossz szokását valahogy kinevelni belőle, hogy egyszercsak azt mondja hogy én nem megyek tovább. A hagyományos módszerek, amiket ilyenkor vet be az ember a továbbhajtásra, nála nem működnek. Még ki kell fejlesztenem a speciális Tündi-módszert.. remélem sikerül.

Ma az idő nagyon durva, pedig oktattam is volna, de aztán reggel Andival 5 percig győzködtük egymást telefonon, hogy miért nem kell kimennünk:) és nem is mentünk, esik, fúj, hideg van. Ez az idő pont olyan, hogy otthon kell maradni.

Még múlt héten voltunk Fannyval és Marcsival terepen, nagyon jó volt, örültem hogy végre sikerült egy Tündi-Rambó találkát összehozni:) bírták egymást, de látszott a rangsor: Tündi sohasem akart Rami elé menni, mindig előre engedte. Kivéve a vadvágtában, mert ott Rami labdába se tud rúgni mellettünk:)

A sok itthonmaradás következménye az lett, hogy jutott időm gondolkodni dolgokon. Hónapok óta nem volt ilyen nyugis időszakom. Olvasgattam olyan dolgokról, amik eddig nem nagyon kerültek nálam a középpontba, de most valahogy igénylete őket a lelkem. Nagyon sok mindenre rájöttem közben, magammal kapcsolatban is, és tudom, hogy változnom kell. Nem feltétlenül azért, mert rossz úton járok. Egyszerűen vannak az embernek olyan időszakai, amikor rájön, hogy valami magasabbra is vágyik, valami magasabbat is szeretne tudatosítani az életében. Hogy annál többre képes, mint ahogyan jelenleg él, ezért el kell mozdulnia egy kicsit, fölfelé. Szeretném, ha ez sikerülne, de még nem nagyon tudom, pontosan ez miben fog megnyilvánulni. Bár egy-két ötletem már van.