Csütörtökönként fogok oktatni a lovardában gyerekeket futószáron, Vércsén és Surdán. Két olyan ló akiket ágyúval se lehet kirobbantani a béketűrésükből:) Örülök hogy Andi megkért rá, nekem sokat számít hogy ő alkalmasnak talál-e például ilyen dolgokra.

Bár mindig úgy érzem, annyira béna vagyok.. Folyamatosan tanulni szeretnék, de a gyakorlatban sajnos lassabban mennek a dolgok, és én türelmetlen vagyok. Folyton meg akarok felelni és sokszor azt érzem hogy nem tudok eléggé. Talán azért is mert egyébként is hihetetlen módon ki vagyok merülve, és lovaglás közben is emiatt inkább a kitartás hiányzik belőlem. A karikák a szemem alatt már megszokottak, és folyton összeszűkített szemmel kell néznem, mert annyira szúr a kialvatlanságtól. A buszokon (ha a tömegtől le tudok ülni), rendszeresen elalszom, esténként alig várom hogy ágyba dőljek. Ez a mostani 5 nap szünet se fog sokat érni, ugyanúgy rohangálok, lovagolok, minden napom full tele van.

Bármennyire is szeretek a Telekiben lenni, tanítani, sajnos nagyon fáradok. Pedig már annyira megszerettem a harmadik céseket, hogy fogalmam sincs, április 23 után hogyan fogom nélkülük, és Johannáék nélkül kibírni. Persze biztos megyek még be hozzájuk, de nem annyit mint most ebben a 10 hétben.

Tündi olyan szempontból már sokat fejlődött, hogy kábé negyed óra alatt el tudom úgy lazítani, meg tudom úgy hajlítgatni, hogy jobb kézre is sikerül helyes lábra beugratni vágtába. De ehhez mindig kell az a kemény negyed óra hajlítgatás-lazítgatás. Az első körökben mint egy szög, úgy kanyarodik.. aztán a végére már jó lesz. És egyre kevesebbet ijedezik a töltésnél, legalábbis az utolsó 1-2 hétben hálistennek már alig csinálta.

Zolival ma voltunk a jeggyűrűket megrendelni. Meglepi, hogy milyen lesz:) Május 1-jén lesz családi eljegyzési kertiparti, alig várom:) (főleg h akkor már túl leszek a 10hetesen és a szakdoga leadáson is...)