Egy kis futószár és pályán lovaglás után ma megint kimentem Tündivel terepre. Egy kicsit nyugodtabb volt mint a múltkor és messzebbre is mentünk, majdnem 1 órát kint voltunk. Jó volt mert a horgásztó be van fagyva és ezért nem volt ott se ember se autó, pedig jó időben arrafele rengetegen vannak. Igazából semmitől se ijedt meg, de folyamatosan nagyon feszülten figyelt (csak néhány ritka pillanat volt amikor elengedte magát és olyankor úgy támaszkodott h a pályán öröm lett volna nézni:) Volt hogy mozdulatlanná merevedett és figyelt egy elröppenő sasmadarat vagy az autókat a közeli M0-áson. Amint megfordultunk és hazafelé mentünk, úgy elkezdett teperni, hogy lépni nem is lehetett vele, csak ügetni, de az is minduntalan vágta akart lenni. De nem engedtem hogy az úton vágtázzon, mert nagyon havas-csúszós volt. A régi terepes vágtadombunkon azért énis felvágtáztam, és mikor már majnem otthon voltunk, akkor is a mező szélén felvágtáztunk. Ez a második egy hosszabb út, ezt nagyon szeretem. Mindkétszer nagyon jófej volt, ha megindul, könnyen vissza lehet fogni, bakolni pedig esze ágában sincs, hála istennek! Az egész havas táj egyébként gyönyörű volt, szerettem volna fényképezni de nem volt nálam gép. Mondjuk ha lett volna se biztos hogy tudtam volna, kellett azért fogni Tündit.
Sajnos még mindig nem lett megkörmölve, és most le is szakadt egy kisebb darab a jobb első patájából.. de már elég hosszú neki, csak nincs itthon a kisLaci aki megkörmölné. Az útlevelét Mariann ma adta fel postán, pár nap múlva megérkezik, és akkor rá lehet vezetni az oltást amit kapott.
Jól érzem magam most, csak lovagolok és tanítok minden nap. Plusz a bosis farsang miatt táncpróbáink vannak hetente 3x Zoliatyával, amit szintén nagyon élvezek. Visszajöttek a régi emlékek, végülis 6 éven keresztül táncoltam (több mint amennyi ideje lovagolok!) és rájöttem hogy nagyon hiányzik. Teljesen más izmokat mozgat meg mint a lovaglás, úgyhogy első alkalommal szép izomlázam is lett (mondjuk aznap 4 órát táncoltam: kettőt délelőtt Zoliatyával kettesben, kettőt este amikor betanítottuk a többieknek). Nagyon jó lesz:)
Csak egy dolog idegesít: hogy nem írom a szakdogámat. Mindig nekikezdek, de már nehéz folytatni onnan ahol decemberben abbahagytam. És február 8-án kezdődik a taposómalom: hétfőnként még lesz néhány órám a főiskolán, a többi napon Johannánál leszek 10hetes gyakorlaton. Délutánonként lovaglás, tanítás, készülés a másnapi óráimra és szakdolgozatírás. Később zárótanítás, államvizsga, szakdolgozatvédés.. Ha mindezt sikerrel túlélem és még egy jó iskolába is felvesznek szeptembertől akkor hálát adok az égnek..
