Ahogy elkezdődött a vizsgaidőszak, nálam azonnal elkezdődött a szokásos étvágytalanság, hasfájás, hányinger, egyszóval a stressz. Nem gondolom hogy ez normális lenne, de legalább egy jó dolog van benne: megint le fogok adni pár kilót. (Nem mintha így 55 kilóval bárhol is kövér lennék..) Ma, holnap és holnapután mindennap vizsgázom.. aztán még egy párszor..
Ehhez képest a hétvégén semmit nem tanultam. Szombaton dolgozni voltunk animátorként Gödön az ÖkoPannonnal. Nagyon jó volt, az emberek jófejek és rendesek, nagyon jól fizetnek (egyáltalán nem számítottam ennyi pénzre, amit ott rögtön a nap végén oda is adtak). Jövő szombaton újból megyek. Ezzel elment az egész napunk Zolival (merthogy ő is volt), úgyhogy aznap már nem tanultam.
Tegnap pedig fél 11-re értem ki a Papáékhoz a lovardába. Andi rögtön mondta, hogy futószárazzak le egy új lovat, Villámot. Vittem ostort is, de az első pillanattól láttam, hogy ez nem fog kelleni. A ló szóra csinált mindent, lépett, ügetett, vágtázott, elképesztő volt. Úgy volt, hogy Daltonra ülök, de aztán Andi felültetett Villámra. Azt hittem, nagyon fog sietni, mert futószáron ment mint az atom, de egész kis lusta lett, ahogy felültem rá (na igen, mégis le kellene adni pár kilót??:), még pálcát is kellett kérnem hozzá. Úgy viszont nagyon jól ment, egész kényelmes is volt, vágtába is beugrott szinte azonnal. Nagyon tetszett, jófej kis ló. Kicsit a kinézete olyan vadlovas: piszkosszürke színű, alapból rövid sörényű, kosfejű kis herélt.
Ahogy leszálltam és leszerszámoztam, ittam egy liter vizet, beírattam magam jövőhétre, aztán már öltöztem is, kimentem a boltba kajáért, és már szálltam is fel a buszra, mentem ki a Szedervölgyibe Rambóhoz. A földúton szembetalálkoztam Szöszivel, beszélgettünk kicsit. Aztán az öltözőben megkajáltam, felöltöztem, és lementem Ramihoz. Nagyon jó színben van már, felszedett jópár kilót. Lepucoltam, felszerszámoztam, és kimentem vele a pályára. Nagyon szuperül ment, a végére teljesen beadta a nyakát, próbálgattam belső állításokat, lassítás-gyorsításokat, és járóiskoláztunk is. A végére szörnyen elfáradtam, mert összesen már két és fél órát lovagoltam aznap, a nap ezerrel sütött, és teljesen kiment belőlem az erő. Hálistennek Zoli kijött értem kocsival, még meglegeltettük Ramit, aztán jöttünk.
Itthon azt hittem, napszúrást kaptam, mert fájt a fejem, nem volt semmi erőm, hányingerem volt, és zuhanyzás közben rázott a hideg.. De aztán magamba tuszkoltam némi kaját és avval elmúlt.
De ma megint folytatódik a hányinger, de ez már az elején említett vizsgaidőszak miatt, úgyhogy végülis teljesen normális... Tegnap kinyomtattam a médiainfó tételeket, ma nekiállok elolvasni hogy mit kéne tudni a holnapi vizsgára...
<Béla és Rami>
<vágta a karámban>
<üget>
<elmélázva:)>
