Reggel együtt jöttem Tóth Beával egészen a Batyitól. Felvetettem neki a szakdolgozati témámat. Szerinte jó ötlet, de ne hozzá menjek, mert egyszer ült lovon, akkor is leesett róla, ezen kívül semmi köze a lovakhoz és a lovagláshoz, főleg nem a lovasterápiához. Egyébként szokásos módon aranyos és jófej volt, azt mondta, hogy a dolog diszlexia részében szívesen segít. Amúgymeg állítólag már nyolcan jelentkeztek hozzá a szakdolgozatukkal, és nem nagyon akar többet vállalni. Szóval még a héten megkeresem Rácz Katit, hogy nála szeretném írni, remélem elvállalja.

Egyébként egész héten a Zolinál vagyok:) Ilyenkor veszem csak észre, hogy milyen keveset is vagyok otthon, és mennyit rohangálok ide-oda.. Ma amikor már negyedszerre tettem meg az utat a suliig és vissza, unalmamban kiszámoltam, hogy két év alatt mennyit metróztam. Minden sulinap legalább kétszer végigmentem végállomástól végállomásig, az évente kb. 150 oda-visszát jelent, és ha 25 percet számolunk egy útra, akkor az két év alatt 250 órára jön ki.. Vagyis 2 év alatt 10,42 napot töltöttem a kettesmetrón!! Vicc. Naés ez csak a metró, és csak két évre.. Utálok utazni ebben a tömegben mindennap..

Egyébként még mindig 3 helyen tanítok, összesen havi 55 rugóért, ami most nagyon nem jön rosszul. Közben vezetek már forgalomban, nagyon jólenne, ha egy hónapon belül meglenne végre a jogsim.

Szóval azon kívül, hogy hétköznap reggeltől estig tanulok, aztán tanítok, és totál hulla vagyok, most jól érzem magam. Hétvégenként mindig megpróbálok a kevés napfényből, a lovak közelségéből, noés Zolitól feltankolni, és olyankor nagyon jó:)