Álmodtam. Furcsát. Valamit megtudtam belőle, ami igaz, de próbálom elfelejteni. Nem fog menni.
Van már néhány kósza jegyem beírva az indexbe, kevés ötös, sok négyes, egy hármas. De ma írtam stílgyak zh-t, és majdnem visszaadtam az első percben, hogy én ezt nem tudom megcsinálni... Aztán végig a sírás kerülgetett, annyira durván nehéz volt, és én annyira hülyének éreztem magam, és tudom, hogy egy hét múlva a vizsga ugyanebből még sokkal ilyenebb lesz, és simán benne van a pakliban, hogy nem megyek át.. vagyis bukom a német szakot. Rájöttem, hogy sikerült nagyon elb**ni hogy német művterre jöttem. Mentem volna rajzra, imádok és jól tudok rajzolni-festeni-agyagozni, vagy mentem volna magyarra, úgy hiányzik az irodalom... De nem, németen poshadok. Előbb is rájöhettem volna, hogy semmi nyelvérzékem. (jó, van 2 nyelvvizsgám, de középfokúhoz alig kell valamit tudni...) El vagyok keskenyedve. De nagyon.
És a meleg elérte a tűrőképességem határát. Ezt a meleget csak akkor bírom, ha a Balaton mellett lehetek, nem pedig a városban. Nyáffnyáff.