Azt kérdezem: miért, pedig pontosan tudom az okát. Az okát annak, hogy Zsolti pénteken eljött Isaszegről, vissza Körmendre, anélkül, hogy találkoztunk volna. Megint sírtam, sokat. (Fura, hogy fél éve mindig csak akkor sírok, ha Zsoltiról van szó, egyébként képtelen vagyok.) Rengeteg mindenen gondolkodtam, és mivel tudom, hogy nincsenek véletlenek, sokmindenre választ kaptam. Pontosan átlátom a helyzetet, de ezt a helyzetet nem akarom elfogadni. Tehetetlennek érzem magam, és ez az, ami belül teljesen felemészt. Viszont a tudat, hogy ő mindig mellettem lesz, mint a legőszintébb barát, akit valaha ismertem, megnyugtat.

1 tanács: vigyázz magadra,
1 kérés: ne változz meg,
1 kívánság: ne felejts el,
1 hazugság: nem szeretlek,
1 igazság: borzasztóan hiányzol

Szétestem. Nem, nem, ez csak az én hibám, senki másé.