Csütörtök este 8 után a Blahán álldogáltam, Fannit vártam. Közben találkoztam Zolival, Tibivel és Balázzsal, jó volt látni őket. És találkoztam két lepusztult, százpiercinges rokkercsávóval is, az egyik megpróbált pénzt és cigit kunyerálni tőlem, a másik pedig úgy nézett, hogy úgy éreztem, jobb lesz odébbállni...
Aztán jött Fanni, elmentünk a Petőfi hídhoz, ahol a megállóban már ottvolt Kitti, Anikó, Reni és a barátja, és egy kicsit odébb Petiék is. Osztán bementünk, lecuccoltunk, és körbekukkantottunk. Kissé megdöbbenten bámultuk a sok gyönyörűen kiöltözött nagyestélyis embert. Szépek voltak, de furák. Megnéztük a keringőt, aztán sokáig üldögéltünk lent az asztaloknál, boroskóláztunk, beszélgettünk, röhögtünk. Később az emelet és a földszint között ingáztunk, lent volt a Gomezbuli és a pia, fent a zenekarok. A Gomezbuliban leginkább a jókis magyar számoknál tomboltunk, különösen, amikor jött a rézfaszú és társai. :) (Hogy néztek a közlekmérnökök, mikor telitorokból énekeltük a jaccuccappari vikkari lallal szövegét;). Odafent pedig egyedül a Kowalskyn voltunk végig fent, de ott aztán rendesen kitomboltuk magunkat, szuperjó volt, főleg Betti és én élveztük;) (Gondoltam rád, Zoli! És Hugi!!:)
Osztán jött egy Dávid fiú, irtó aranyos volt, de sajnos többet akart, mint amennyit én el tudok viselni egy ilyen helyen, úgyhogy finoman elköszöntem tőle. Azt azért bánom, hogy nem tudtunk értelmesen beszélgetni az üvöltő zenében, és semmit nem tudok róla, úgyhogy vélhetőleg már soha nem találkozunk. Sajnálom, hogy azt hiszi, nálam ez ilyen könnyen megy. Öt perc után nem tudom eldönteni valakiről, hogy érdemes-e. Egyébként jó benyomásaim voltak róla, külsőleg kicsit olyan soma-sztájlos volt, aranyos, normális. Gondolom. Csak hát nem szeretek rohanni.
Jött egy seggrészeg raszta, elvitte Bettit, és vett neki egy sört, mondván, hogy ő úgysem érdemes többre, és elment. Valahogy ez a stílus jobban tetszett, mint amikor valaki azt hiszi magáról, hogy mindent szabad neki. Szörnyű volt, hogy bárhova mentél, bárhol voltál, az összes srác, aki elment melletted, megnézett magának, táncolni kezdett veled, aztán továbbállt, mintha válogatna. Olyan volt, mintha vásárban lennénk, ahol mi vagyunk az áruk, a fiúk pedig a vevők. Wááhh, nemszeretem.
De ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, végre kitomboltam, kitáncoltam, kiittam, magam. :)
Csak aztán kialudni nem tudtam magam. 4kor kerültem ágyba, 6 után már keltem is, és 8ra bementem filozófiára, utána fonetikára és stílgyakra. Hát majdnem elaludtam, de legalább nincs hiányzásom. Aztán Istvánbanvoltam Annával, és Mátéval hárman legyalogoltunk a Hősökig, néztük egy darabig a hídról a féljégen korcsolyázókat, röhögtünk, beszélgettünk, integettünk a fényképezős japánokat szállító sárga turistabusznak. Hideg volt nagyon. Oszt hazajöttem.
Este 7re pedig 56os pofosz ünnepségre mentem, merhogy ott volt a pályázat eredményhirdetése. Hosszú beszédek és hangversenyek után kiderült, h két 1. és két 2. helyezett lett, én 2. lettem, vagyis csekélyke 30.000 forint ütötte piciny pénztárcámat. :) Tanulság: írjatok ti is jókat, gondolkodjatok olyanokon is, amiken egyébként soha nem gondolkodnátok, és nyertek. A zsűriben Magda néni is benne volt, lehet h ez is befolyásolt valamicskét, de remélem nem sokat. Nagyon szeretem azt a nőt... Nem sok 65 éves van, akit el tudok viselni, de ő valahogy teljesen más. Valahogy én is ilyen öreg szeretnék majd lenni.
A héten 2 német ZH-t is írunk, egy fonetikát és egy stílgyakot, csüt-pénteken. De tanulás helyett megint punnyadok, baszom a rezet meg ilyenek. Egyébként a német nyelvtan ZH-m 70%, 3-as lett, a term.ism. (fizika) 71%, 4-es lett:))) Örülök nekik, nem rossz ez, sőt. Csak legyen a többi is legalább ilyen.
Nah ennyit a beszámolómról, aludjatok jól, gyerekek.