dorkablogja:)

Tegnap jól megáztunk Tündérrel terepen.. Az elején még élveztem, aztán amikor már tényleg csavarni lehetett volna a hajamból és a ruhámból a vizet, akkor már annyira nem... Meg hát nem tudtam hosszú terepet menni, a kastélynál kénytelen voltam visszafordulni..

Jó hír: robogó helyett (le lettem róla beszélve..) autót veszek:) A szomszéd 17 éves Renault Clio-ját. Ahhoz képest, hogy egy szinte teljesen jól működő kocsi, nagyon olcsó (100), és a szomszéd ráadásul még a héten elviszi szerelőhöz is, minden apró hibát megjavíttatni rajta. Az átírás kb 50 lesz, és februárban kell majd vizsgáztatni, ami 40, de ezekkel együtt is nagyon megéri. Ma kipróbáltam és könnyű vezetni is, jól gyorsul, minden a helyén. Eléggé megszerettem, úgyhogy alig várom, hogy azzal mehessek majd Csömörre, mert a buszozásból egy életre elegem lett. Biztosítással, súlyadóval, benzinnel együtt is jobban jövök ki majd, mintha fizetném a Csömör buszt..

Szerdán Andi felül Tündérre:) no comment, majd viszek fényképezőgépet:)

Nátha és torokfájás a köbön. Egyszerűen nem bírok belőle kijönni. Kéne egy hét pihi, de még egy napom sincs. Már nagyon várom az őszi szünetet, talán akkor lesz egy kis időm. Bár tartok tőle, hogy a lovardában fogom tölteni napjaim 90%át..

Volt október 14-e, és már megint csalódást okozott. Legszívesebben odamennék hozzá és rátörném az ajtót, aztán leordítanám a fejét, aztán pedig térdenállva könyörögnék, hogy máskor vegye fel azt a mocskos telefont.. Volt egy mondata még anno, amit nem felejtettem el, de ő igen: "Én mindig itt leszek neked." Ha neki van rám szüksége, akkor azonnal ugorjak persze (és én barom, ugrok is, hát hogyne ugronék), de ha nekem van rá szükségem, akár csak két mondat erejéig is, akkor le vagyok szarva. Bárcsak soha ne szerettem volna bele, bárcsak soha de soha még csak meg se ismertem, meg se láttam volna!!!

Vasárnap Zolit futószáraztam Tündéren. Előtte körkarámoztunk kicsit, megmutattam Zolinak is, mit tud ez a csudaokos lovacska. Készült róla videó is, youtubera felnyomva. Utána én is felültem, gyönyörűen ment, de egyszerűen képtelen voltam beugratni jobb kézen helyes lábra, és ettől úgy felhúztam magam, mint sztem még lovaglás közben sose.. Szét tudtam volna verni, nem hittem el h már a végén kétméter átmérőjű körben is, szarrá hajlítva is képes rossz lábra beugrani. De bezzeg szabadon a körkarámban beugrik helyes lábra. Utáááálom.

Imádom.

Ma reggel nem ültem fel Tündire, hanem nyereg-kantár nélkül a körkarámba vittem. Kicsi, és a negyede egy merő pocsolya.. Ami nem tett jót a nevelő célzatnak.. Viszont majdnem mindent meg tudtam vele csinálni, amit Zsolt vasárnap. Büszke voltam rá, tényleg durván okos lovam van.. A csatlakozás mindannyiszor sikerült, amikor próbáltam. Szépen lépett, ügetett, vágtázott, és ha szóltam neki, azonnal jármódot váltott. Csak a hülye pocsolya miatt esett vissza sokszor vágtából ügetésbe. Gyakoroltuk a megfordulást is, a végére már csak áttettem az ostort a másik kezembe, és irányt váltott. Sajna nem befelé, hanem kifelé fordult, de ezen még majd változtatunk. A fejét egyre gyönyörűbben tette le, a végére ügetésben is szinte a földet súrolta az orrával. Ilyenkor mindig léphetett egy keveset, és még jobban megtanulta, hogy ezt várom el tőle. Habzott a szája rendesen, amit nem teljesen értek, mert az elméletileg támaszkodásnál van, és most nem támaszkodott, hanem csak leengedte a fejét. Csatlakozás után jött utánam lépésben mindenhová, és nem előzött meg. Ha megálltam, megállt. Hátra is léptünk, de ott még kellett a szügyét nyomni a vállammal.

Még fogjuk ezeket gyakorolni sokat, és szép lassan rá fogom szoktatni ugyanezekre futószáron is. Főleg a jobb kézre való makacskodása miatt. Először kötőfékkel fogom futószárazni, mert ott tud forgolódni. Azt szeretném hogy érezze, futószárral ugyanolyan, mint szabadon.

Asszem ez a hétvége volt életem eddigi legjobb októberi hétvégéje. Szuper napsütéses, gyönyörű idő volt, de nem az a forróság mint nyáron, hanem amikor érzed, hogy jó hogy süt a nap, mert különben fáznál. Szombaton Attiatyánál ébredtünk, durván három óra alvás után... De fél 9re kint kellett lennem a loviban, 9től délig oktattam. Surdával. Egész jól ment, kezdek rérezni, hogy kell bánni ezzel a világ lustájával. Aztán tartottam egy kis ebédszünetet (ami inkább állt Cappyből mint ételből), majd nyergeltem és indultam ki terepre. Végre nem kellett rohannom, ráértem, és még messze volt az este. Több mint három órát voltam kint, bejártam minden kis zegzugot, olyat is, ahol még nem voltam. Találkoztam Ervinnel és Krisztivel lóháton, és később Bogival is. Fanny hívott közben, hogy jó-e nekem másnap háromkor a BoldogLóFarmon, ahol Zsolttal parelliznénk. Naná hogy jó. Fél órára rá véletlenül találkoztam Zsolttal, én lóháton, ő kocsival a BoldogLóról:) Úgyhogy vele is megbeszéltem a másnapot, és nagyon kíváncsian vártam.

Ma 11 után már kint voltam, déltől Andi tartott edzést. Nem mondom, hogy legjobban sikeredett edzés volt, de nem olyan rossz. Kengyel nélkül vágtáztunk, "szerencsére" csak bal kézre, ami szerintem egész jól ment, inkább a vágta utáni gyors ügetés okozott némi gondot, szokás szerint. Jobb kézre kétszer ment a vágta, de azért szenvedtem a beugratással.. Aztán leléptettem, egy rövid órácskát a bokszában töltött, pihent, szénázott. Aztán újra felnyergeltem-felkantároztam, és irány a BoldogLó. Csak sétálni akartam, hogy ne fáradjon el, de olyan lassú volt, hogy be kellett tennem pár ügetést és két rövid vágtát, hogy háromnegyed óra alatt odaérjünk.

Gyönyörűszép ez a BLF. Még bent nem voltam soha, csak kívülről nézegettem, amikor terepen arra jártam. Hatalmasnagy, profi körkarám van, ide engedtük be Tündit, nyereg, kantár nélkül. Aztán Zsolt elkezdett vele foglalkozni, szép lassan lépés, ügetés, vágta. Rá kellett jönnie, hogy a karám szélén kell mennie, és hogy nem válthat jármódot, amíg arra nincs utasítva. Hogy a fejét le kell tennie, hiszen így fogadja bizalmába az embert. Hogy ha bejön a karám közepére, ott simogatást kap (csatlakozás). Ment jobb és bal kézre is, nagyon hamar tanult, és Zsolt is mondta, mennyire okos. Ezt eddig is tudtam róla:) Sokmindenért inkább magamat hibáztatom, pl hogy szarás közben megáll.. mert nem szoktam annyira megkövetelni tőle, hogy folytassa az épp tartott jármódot. Vagy hogy nehezebben vágtázik jobb kézre (bár meglepő módon csak egyszer ellenvágtázott). Aztán kantárt rá, vezetgetés előre-hátra, lépés, állj. Ha megelőzi az embert, vagy bármi rosszat csinál, a bünti mindig hátraléptetés. Aztán kimentünk a körkarámból, mert kértem hogy próbáljuk meg a "futószáron jobb kézre" témát. És kisebb ellenszegülés után végülis ment az is. Na oké, én nem vagyok Zsolt:) Bárcsak úgy értenék a lovakhoz, mint ő vagy Andi. Sokminden volt még, de nem írom le. Mindenesetre hasznos volt, és ezeket fogom majd gyakorolgatni vele, bár nálunk a körkarám nem ilyen szuper.

Egyik nap betettem a fényképezőgépet a táskámba, de elfelejtettem fotózni. Ma meg, hogy eszembe jutott, nem volt nálam. Pedig ahogy a naplementében jöttem haza Tündérrel, az valami elképesztően gyönyörű volt...

Ma azt a mesét olvastam a gyerkeknek, ami kiskoromban a kedvencem volt: Macóka és a vekker. Nem is tudtam, hogy benne van az egyik osztálytermi mesekönyvben, csak lapozgattam és egyszer csak ott volt. Egyes részeknél a gyerekek úgy nevettek, hogy meg kellett állnom az olvasásban, hogy lehalkítsam őket:) Teljesen odáig voltak, hogy ez tényleg milyen jó mese.

"– Igen, a vekker tiktakolt, és bepakoltam.
– A vekker pikk-pakkolt, és betakkoltad? – kérdezte Brúnó, és úgy érezte, hogy zúg a feje.
– Nem! Nem! – rimánkodott Macóka. – Figyelj jobban, mert sose érted meg. A vekker tiktakolt, és akkor cekkerbe pakoltam.
– A pekker cikk-cakkolt, és tekkerbe vakkoltad?
– Dehogyis! A vekker tiktakolt, és akkor a cekkert a bakancsba pakoltam.
– Ahá, a bekker pikk-pakkolt, és a tekkert a vakkacsba cakkoltad!
– Nem! Nem és nem! – visított Macóka. – Nem érted? A tiktakoló vekkert a cekkerbe…"

:))))))))))

Voltunk ma kirándulni Zoliatyával. Normafa, Erzsébet-kilátó, Szépjuhászné, Máriaremete. Máriaremetén miséztünk is, és fociztunk meg métáztunk, jól esett nagyon a gyaloglás is, és a játék is. Szeretem, ha néha nem nekem kell egy csoportot vezetnem, hanem önfeledten játszhatok. Előző éjjel nem sokat aludtunk, Éviékkel játszottunk, és holnap se nagyon alszom, mert már 8-ra kint kell lennem a loviban a Kurucz Kupa miatt. Jó dolgok ezek, csak aludni kéne, különben a következő hetet is hullafáradtan csinálom végig..

Tegnap végre lovagoltam. Öt percig ölelgettem Tündért mikor kiértem, annyira hiányzott már.. Még feketébb lett, és hosszabb selymes szőrt növesztett, ilyenkor nagyon szeretem simogatni. Kicsit úgy éreztem magam, mint pár éve, amikor csak hetente jártam lovagolni, és már úgy vártam mindig azt az egy órát... Pályán voltunk, kétszer sikerült jobb kézen is vágtázni vele, bár keserves munka volt abban a kettőben... Lejjebb engedtem a kengyelt egy lyukkal, kicsit még szokni kell, így kevésbé ér oda a lábam az oldalához, de egész jól ment így is minden. Kéne egy western nyerget beszerezni, és kicsit veszkósra venni a dolgot, bár a díjlovaglás is egyre jobban tetszik. Dehát mire én odáig eljutok h egy western nyeregre beruházzak...

Tegnap kaptam beutalót a suliban, hogy menjek el orvoshoz munkaalkalmasságira és tüdőszűrőre. De gyorsan, mert már rég kellett volna, lehetőleg még ezen a héten, különben azonnali hatállyal kirúgnak (teljesen jó, hogy most szólnak). Ma reggel felkeltem kibaszott korán, hogy még nyitás előtt ott legyek a tüdőszűrőnél. Így is hárman voltak előttem. Aztán végre amikor sorrakerültem, közölték, hogy 30 év alatt csak orvosi beutalóval, vagy egy csekk befizetésével szűrnek meg. 830 Ft nem a világ vége, de még véletlenül se lehet ott helyben fizetni, hanem menjek el a postára és adjam fel a csekket. Úgyh közöltem h viszlát, és mentem át a Herminára a munkaalkalmassági vizsgálatra, hátha ott szerencsével járok. Ott vártam a hatszáz undorító beteg ember között, mire végre behívtak, és közölték, hogy tüdőszűrő lelet nélkül nem vizsgálnak meg! És akkor fogtam magam és hazajöttem.

Lassan ott tartok, hogy inkább rúgjanak ki, mint ezt a tortúrát végigcsináljam. Most mehetek a körzeti orvoshoz tüdőszűrő beutalóért, aztán mégegyszer a tüdőszűrőbe, aztán pedig a munkaalkalmasságira, aztán be az egésszel a suliba, és lehetőleg csütörtökig. Persze.

A korán kelés alapból a halálom, de ha még fölösleges is, akkor olyan ideges tudok lenni, hogy az elmondhatatlan.. Mert felkelek én szívesen, ha arról van szó, hogy mondjuk lovagoljak. Simán ki tudtam volna menni ma is, amit már nagyon kellett volna, mert utoljára szombaton voltam, azóta nem volt időm. És a sok szar orvos miatt valszeg a holnapi és holnaputáni délelőttöm is el fog menni, esténként ugye Fannyhoz és Bogiékhoz járok, tehát legjobb esetben legközelebb pénteken tudok lovagolni, ami számomra maga az elviselhetetlenség...

11 előtt indultam ki terepre Tündivel. Apukám és öcsém jöttek velem a horgásztó végéig, geocachingeltek. A hídnál én mentem tovább, el a Bocsi kastélyhoz, onnan még a gyümölcsösbe vágtázni, majd vissza a Szedervölgyi felé. 12-re beszéltük meg Fannyval hogy ott találkozunk és megyünk egy terepet, ő Sárával. Persze kicsit késtem, meg Szöszi is megcsodálta Tüncit, de aztán indultunk. Inkább lépős-beszélgetős terep volt, Fanny jóvoltából eltévedtünk..:), a faluban kb összesen száz kutya ugatott meg minket, és húsz autót kellett elengedni (Sára néhányszor majdnem eléjük ugrott..), de egyébként jóóó volt:) Tündi jófej volt (addigra már elfáradt:). 2 után értem haza, szóval több mint 3 órát voltam kint. Jól esett nagyon. Simán tudnék egész nap lovagolni:D

Ja és megelégeltem a bunkózását a nehéz napjai alatt - néhány jól irányzott pálca a hasára, és jéééé.. tudta hogy hol a helye! Úgyh elhatároztam h ezentúl nem engedem h oldalra lépjen. Túl sokszor sárlik ahhoz, hogy elnézzem neki. És elhatároztam, hogy rá fogok állni rendesen a "vágta jobb kézre" című dologra - Andi fog segíteni. Elvileg már holnap tartana edzést, ha nem esne az eső.. márpedig fog, mert a Kurucz Kupa megint elmarad, éppen emiatt....

Mostanában meglepődve tapasztalom, mennyire összhangban vagyunk Tündérrel. Hogy mennyire érzem már a mozgását, milyen jól ki tudom ülni minden mozdulatát. Ma késő délután mentünk egy rövid terepet, az erdőben is vágtáztunk, fél kézzel fogtam a szárat, a másikkal az ágakat hajtottam a fejem elől, nehogy belecsapjanak..:) Olyan jó, hogy nem kellett csalódnom benne, hogy amiktől féltem, mielőtt lovat vettem, nem jöttek elő. Már a kezdeti makacskodása is rég elmúlt, oda megyek vele ahová akarok. Egyedül az zavar, hogy csak bal kézre vágtázik -, egyszer ha valaki fogná és belovagolná úgy, hogy utána nekem normálisan beugorjon másik lábra is, annak bármit megtennék. Node ettől még bőven szuper:)

Sokminden van mostanában, de mégis valahogy az életemet olyan átmenetinek érzem. Mintha várnék valamire, ami majd megváltoztat mindent. Talán a házasságra és az ezzel járó életre. És emellett még másra is.