dorkablogja:)

Nem sikerült valami jól ez a hét.. Minden reggelem úgy telt, hogy felkeltem, kinéztem az ablakon, majd visszafeküdtem az ágyba, hogy ma se megyek ki lovagolni... Szó se róla, a hóesés nagyon is jó dolog, emeli az adventi hangulatot, és adott esetben még lovagolni is lehet benne (ha nem fagy meg és ha nem olvad el), de a kimenetel és visszajövetel egyszerűen megőrjít.

Már 5 hete várom, hogy melyik nap lesz meg végre az autóm, és most hogy előkerült a szerelőtől, kiderült, hogy valószínűleg lőttek az egésznek, mert nem lehet eredetiségvizsgálatot csinálni rajta (csak hosszú hónapok alatt, és addig az autó ki lenne vonva a forgalomból), magyarul nem lehet átíratni, és minden egyéb velejáró.. Még az üzembentartás egy lehetséges megoldás, de én már semmit se tudok.

Ez megint kicsit olyan, mint amikor tavaly ilyenkor a lovamra vártam. És végül december 29-én meglett Tündér:) Lassan egy éve. És nem bántam meg. Remélem, az autót se fogom megbánni, ha majd végre valahára egyszer lesz..

Viszont ma végre kijutottam a loviba, és elnézve a jeges-fagyos pályát, a terep mellett döntöttem. Végre először négy lábra fásliztam, meglepően jól áll neki a sötétkék! Aztán nyeregbe pattantam és mentünk. Nem gondoltam volna, de egy marhajó majdnem 2 órás terepet mentünk, azt hittem ügetni is alig bírunk majd, de találtam olyan utakat, ahol még szűz hó volt, alatta fű – hát ebben lehet a legjobban vágtázni! Az öt nap állástól hálistennek fel volt pörögve, végre nem kellett hajtani, csak taposta a nagy havat, nagyon kis cuki volt:) A havas táj gyönyörű volt, még a nap is kisütött közben, ezért megérte öt napig várni! Kár, hogy fényképezőgép nem volt nálam.

Kismaros nagyon jó volt a hétvégén. Más, mint a régiek, de jó. Rövid persze, még meg se jöttünk és már menni kellett, de erről senki nem tehet. Ott ért az első hó, ami gyönyörű volt, a kilátás meseszép. Igazi békés adventi hangulatot csinált. Jól éreztem magam, jól esett csendben elmélkedni, mert mostanában nem sok időm jut rá. És valamit azért sikerült okosodni is:) Képek vannak, de még nem jutott el hozzám, majd később rakok talán.

Eszemben maradt egy idézet, ami ott a kompletóriumon nagyon megfogott. Mert pontosan értem, mit akar mondani.

"Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát." /Jer 6, 16/

Vasárnap este Zolival, Borival és Balázzsal Jobb velünk a világ koncerten voltunk. 5 és fél órát tartott, állójegyünk volt..:) Én nagyon élveztem, nekem csak a lábam fájt egy kicsit a végére, de a fiúk teljesen kidőltek, állítólag a derekuk fájt.. Irtó jó volt, először Csík zenekar, aztán Nemadomfel, aztán Kiscsillag, aztán Quimby. Mindegyik szuperfantasztikus volt, az utolsó kettő természetesen a legjobb:) Kovács Dani is játszott a Nemadomfelben, kicsit irigyeltem amiért Lovasival meg Kiss Tibivel ilyen jó haverságba került.. Imádom őket, komolyan, a legjobb arcok Magyarországon.

Csík János

Majorosi Marianna

együtt a legjobbak

Lovasi András

Kiss Tibor

A hét megint gyorsan telik. Egyre jobban szeretem ezt a napközizést. Nem stresszes. Legalábbis sokkal kevésbé veszek a lelkemre dolgokat, mint az elején. Kiélhetem minden kreativitásomat, nem vagyok igazából semmilyen tanmenethez kötve, maximum a házi feladat készítésnél. Csak ismernem kell a 6-7 évesek lelkivilágát, spontán kell jól reagálnom sok váratlan helyzetre, nevelnem kell őket a jóra. Sokszor úgy érzem, inkább a barátaim, mint a tanítványaim, hihetetlen jó kis közösség, nagyon szeretem őket, jó velük.

Már tisztára karácsonyi hangulatban vagyunk a gyerekekkel, a héten egy hatalmas adventi naptáron dolgoztunk, mára szinte teljesen elkészült. Rengeteg karácsonyi ötletem van, amit majd meg fogunk csinálni velük, úgyhogy jó kis Adventünk lesz. Közben elkezdődtek a Bosin a pásztorjáték próbák is, bár most nem lesz ördögtánc, úgyhogy kissé csalódott vagyok..:)

Holnap indulunk Kismarosra Zoliatyával és az "egyetemistákkal". Kíváncsi leszek, miben fog különbözni az Attiatya-féle lelkigyakorlatoktól, amiket már úgy megszoktam. Zoli nem jön, de ezzel együtt is nagyon várom.

Közben beleszerettem egy új lóba.. No persze Tündért semmi esetre se csalnám meg, de arra gondoltam, hogy ha lenne egy kis tanyám, ahol tudnék lovakat tartani, Tündér mellé éppen egy ilyan lovat vennék, mint Rezgő. Széles hátú, de nem túl nagy méretű, dús sörényű pej ló, éppen Tündér mellett van a boksza. Árpi feldobott rá szőrén, hát ott azonnal beleszerettem, olyan durván kényelmes háta van. Ezzel a lóval szőrén akárhová elmennék. Tündéren ülni se bírok, úgy vág a gerince... Szóval még nem adtam fel az álmom, hogy legyen egy kis tanyám sok állattal, de minimum 2-3 lóval. Bértartásban napközis fizetésből jó ha egy lovat el tudok tartani.. De hát, hosszú még az élet, bárcak sikerülne mindent megvalósítani!!

Letöröltem magam iwiwről. Nem volt egyszerű, közben kb 10x írta ki, hogy karbantartás, időtúllépés, stb. Ez is minősíti. Semmire nem használtam már. Néhány évet adok neki, és vége lesz, a maradék felhasználók is a facebookra költöznek.

Ma reggel Tündérrel megkezdtem a tempógyorsító edzéseket:) Hát mondanom sem kell, hogy öt perc után mindkettőnkről patakokban folyt a víz, és fél óra után ő úgy elfáradt, hogy már nem tudtam vele mit kezdeni, le kellett sétálnom és vége. Viszont az alatt a fél óra alatt olyan edzést mentünk, mint még soha. Mentünk rengeteg nyolcast full ügetésben, és kevesebb kiskört, mert attól lelassul. Vágtánál 100%-os arányban mindig jó lábra ugrott be, és folyamatosan átlóváltás ügetésben, nagykör vágtában, átlóváltás ügetésben, nagykör vágtában, stb. Az utolsó vágták között volt egy olyan gyönyörű támaszkodós lassú vágtánk (bal kézre persze), hogy ott azt éreztem hogy hűűűűűűűha... Egyszer csak eljutunk arra a szintre, hogy minden vágta ilyen lesz;) És minden ügetés ilyen tempós, mint ma. De azért ez a fél óra durva volt, húsz perces lesétálás után is csurom vizek voltunk mindketten...:)

Már csak 220 nap. Annyira várom! :)

Sokmindent várok, sok cél van előttem, és ezek visznek előre. Néhányan azt mondják, nem jó, ha a cél van mindig az ember szeme előtt, hanem a legfontosabb az odáig vezető út. Nekem ez nem igazán megy, türelmetlen vagyok, de ha elérek valamit, akkor nagyon boldog tudok tőle lenni. És akkor jön egy másik, és ez így van rendjén.

Most az ősziszünetben elértem egy hatalmas célt, hogy Tündért már szinte mindig sikerül jó lábra beugratnom vágtába. Most, hogy ez megvan, jöhet a következő, amit eddig nem is annyira figyeltem: a tempóját felgyorsítani. Sokszor olyan szépen támaszkodik, hogy szinte elalszik, szeret visszaesni vágtából ügetésbe, ügetésből lépésbe, és akár lépésből álljba. Nagyon kell hajtani, úgyhogy most a tempónövelés lesz a feladat. Közben combraengedgetünk, lépésből vágtázgatunk, nem könnyű, de egész jól csinálja (csináljuk:).

Furcsa (és rossz (?)), de a pénzszerzés is cél. Rengeteg dolgot tudnék venni pénzből, amik boldoggá tesznek. Nem hiszem, hogy őszintén mondja bárki is, hogy a pénz nem boldogít. Talán az őserdőkben vagy máshol lakó bennszülöttek, akik életükben nem láttak pénzt. (Persze, nem sok mindent szeretnék jobban, mint úgy élni, ahogyan ők, de ezt nem tehetem meg.)

Veszek autót pénzen. Boldog leszek tőle, mert többet aludhatok, kényelmesebb lesz kijárnom Csömörre, és anyagilag is jobban jövök majd ki, mint a buszjegyekkel.

Szeretnék venni új díjlovas nyerget, mert mióta Andi rávilágított, hogy milyen rosszul ültet a nyergem, egyre jobban zavar engem is. Legtöbbször kengyel nélkül dolgozom a pályán, annyira rossz helyre teszi a lábam. Ami tényleg olyan is, az használtan is minimum 50-nél kezdődik. Persze ha milliomos lennék, 2-300ezres nyerget vennék, néztem is néhányat a neten, hát csorgott a nyálam:)

Kell vennem thermocsizmát is télre. Tündérnek nyalósót. A karácsonyi ajándékokról, esküvőről, nászútról ne is beszéljünk.

Ha olyan nagyon sok pénzem lenne, valahol Pest környékén vennék, vagy inkább építenék egy tanyát, lovakkal és más állatokkal, nagy birtokkal..

Mondhatja nekem bárki, hogy a pénz nem boldogít. Mindenki azért küzd, hogy több pénze legyen, és azt aztán olyan dolgokra költse, amiktől boldogabb lesz. Hogy ez jó vagy rossz azt nem tudom. Szerintem nem olyan rossz, mint ahogy ezt beállítják olyan emberek, akik titokban szintén ezért küzdenek.

Egy újabb jóidős hétvége ment el, 99%ban lovaglással és lovagoltatással. Szombat délután Daniellával még egy hosszú terepet is tudtunk menni, ma meg edzés, és Tündért imááádom:) Kicsit felhízhatna, mert felültem szőrén és azt hittem beszarok, úgy kiáll a gerince.. Pedig jó lenne néha szőrén lovagolni, még menne is, de ilyen hatalmas kiálló kemény gerinccel...

A sulis témát nem igazán feszegetném itt a blogon, gondolom hogy néhány szülő már idetévedt. De annyit azért talán lehet, hogy most már egyre jobban szeretem mit csinálok, egyre kevesebb bosszúságot okoz. A gyerekekről nem is beszélve, mert szinte kivétel nélkül egytől egyig imádom őket, napról napra egyre jobban. Még akkor is, ha sokszor kegyetlenül rosszak tudnak lenni:)

Az esküvő részletei is közben szép lassan titokban szerveződnek:)

Nagyon durva, Tündér szinte mindig beugrik jobb kézre is vágtába, már kiskör nélkül is. Néhány napja még azt sem reméltem, hogy egy év múlva lesz ilyen, de most hirtelen megváltozott, hirtelen rájött, hogy mit akarok tőle, és fantasztikusan csinálja:) Annyira örülök neki! 

<kengyelállítás>

<vágta jobb kézre:)>

<vágta jobb kérzre>

<kicsit fújt a szél..>

<kicsit rendezettebben>

<hárman:)>

<Andi felült:)>

<no comment:)))))>

<wáááhhh>

<ennyire volt laza, miután Andi leszállt:)>

<naplementében>

<Zoli már szabadon>

<ügetnek>

Hát igen. Végre rendesen vágtázunk jobb kézre. Külső állításból, de így megy, és egyre kevesebbszer ugrik rossz lábra. Ma a végén már sarokból is ment, nem csak kiskörből. Szerintem sose ugrattam még sarokból jobb kézre.

Örök hála Melindának. Alapból Tündérért is, de most a tegnapi tizenöt percéért nagyon. Alig várom, hogy minél többet gyakoroljam, a külsőből belső állítás legyen, és a végére olyan tökéletesen menjen, mint bal kézre.

Holnap csinálok végre képeket, hogy ne csak szöveg legyen mindig.

Végre szünet. Talán mondanom sem kell, hogy fáradtabb vagyok, mint egyébként dolgos napokon:) Tegnap reggel 8-tól este 6-ig kint voltam a loviban, délelőtt oktattam, aztán néztem egy kicsit a szomszéd lovardában az éppen folyó ugróversenyt (gyönyörű lovak!), aztán pucolás-nyergelés, és indulás terepre. Éppen együtt indultunk Dórival és Cherryvel, úgyhogy egy darabig együtt mentünk, beszélgettünk, vágtáztunk is egy jót. Aztán elváltunk (Tündér jó szokása szerint nyerített mint atom), és mi mentünk a Szedervölgyi, majd a Boldog Ló felé. Fannyék aznap költöztek át Ramival, úgyhogy kint voltak. Zsolt körkarámozott Tündérrel, megmutatott sok dolgot, mit kell másképpen, jobban csinálni. Sajna egy kis baleset történt, vágta közben Tündér elesett, fejével neki a karámfának, lehorzsolta a szeme körül és még alatta a szőrt-bőrt. Elég csúnya lett, de hálistennek semmi baja nincs, a szőre majd visszanő. Bár hirtelen nagyon megijedtem, nehogy a szemének baja legyen, nem sokon múlt.. Miután végeztünk, lepucoltam, majd visszanyergeltem, és indultunk vissza haza.

Ma mentem délre edzésre Andihoz, úgy kezdődött, hogy "kengyeleket föl"..:) Amúgy jó volt, Tündér szépen támaszkodott, és a végén sikerült kétszer is jobb kézre vágtázni, persze előtte rengeteget hajlítgattuk. Combraengedést is gyakoroltuk, leszakadtak a combjaim a végén.. jobbra persze jobban ment, hiszen akkor van balra állítva, és a bal csizmára sokkal jobban reagál. De egész jó kis edzés volt.

Azt hiszem, minden napom az ősziszünetben hasonló lesz:) Annyira jó a hűvös, de napos időben egész nap a természetben lenni, azzal a jófej állattal, akit a legjobban szeretek;) Ilyenkor imádom az őszt.

Andi ma felült Tündérre:) Azt hittem, majd gond nélkül vágtázik Tündivel jobb kézen, de megszenvedett ő is rendesen.. lépésből ugratta már vágtába, de csak mindig rossz lábra ugrott be a kis rohadék.. Azt mondja, nagyon merev, a csizmát alig veszi fel, szinte csak szárral lehet lovagolni, azt viszont nagyon szépen - de hát azzal max az elejét tudod hajlítani, a hátulját nem. Azért annyiból jó volt, hogy Andi is látja már, hogy nem csak bennem van a hiba.. Mondta, hogy ezután majd rendszeresen felül és segít ezt a merevségét rendesen kinevelni belőle, de az rengeteg munka és idő lesz. Örülők, hogy segít, mert egyedül biztosan nem lennék rá képes.

Tündi csatakosra izzadt (ennyire izzadtan még a téli szőrével nem láttam:), utána mikor bevittem a karámba, vágtában próbált bemenni, és a csúszós sárban jól elcsúszott, úgyhogy pluszban még az egész oldala csurom sár lett... Asszem holnap lesz mit pucolnom rajta...

Utána Andiék mentek terepre, és annyira hihetetlenül szar volt, hogy nem mehetek velük, mert mennem kellett dolgozni.......... Gyönyörű napos idő is volt ráadásul, a fél lelkem otthagytam ma reggel..:(