Nátha és torokfájás a köbön. Egyszerűen nem bírok belőle kijönni. Kéne egy hét pihi, de még egy napom sincs. Már nagyon várom az őszi szünetet, talán akkor lesz egy kis időm. Bár tartok tőle, hogy a lovardában fogom tölteni napjaim 90%át..

Volt október 14-e, és már megint csalódást okozott. Legszívesebben odamennék hozzá és rátörném az ajtót, aztán leordítanám a fejét, aztán pedig térdenállva könyörögnék, hogy máskor vegye fel azt a mocskos telefont.. Volt egy mondata még anno, amit nem felejtettem el, de ő igen: "Én mindig itt leszek neked." Ha neki van rám szüksége, akkor azonnal ugorjak persze (és én barom, ugrok is, hát hogyne ugronék), de ha nekem van rá szükségem, akár csak két mondat erejéig is, akkor le vagyok szarva. Bárcsak soha ne szerettem volna bele, bárcsak soha de soha még csak meg se ismertem, meg se láttam volna!!!

Vasárnap Zolit futószáraztam Tündéren. Előtte körkarámoztunk kicsit, megmutattam Zolinak is, mit tud ez a csudaokos lovacska. Készült róla videó is, youtubera felnyomva. Utána én is felültem, gyönyörűen ment, de egyszerűen képtelen voltam beugratni jobb kézen helyes lábra, és ettől úgy felhúztam magam, mint sztem még lovaglás közben sose.. Szét tudtam volna verni, nem hittem el h már a végén kétméter átmérőjű körben is, szarrá hajlítva is képes rossz lábra beugrani. De bezzeg szabadon a körkarámban beugrik helyes lábra. Utáááálom.

Imádom.