Az előző bejegyzéshez annyit tennék még hozzá, hogy természetesen az otthoni szokásrendbe nem csak a kajálás tartozik bele, csak a többiről nem írtam. Nehéz az is, hogy Zolinak nagyjából feleannyi az alvásigénye, mint nekem. Neki 5-6 óra is elég, míg nekem a 10-12 a normális. Ami persze lehetetlen, főleg, ha Zoli hajnali 2-kor alszik el. Persze eszemben sincs panaszkodni, amikor én csak fél 12-re járok dolgozni (kivéve, ha előtte kimegyek lovagolni), de valamiért nekem nagyon sokat kell aludnom, és ha ez nem sikerül, akkor olyan fáradt vagyok, mint mások 2-3 óra alvás után. Normális vagy nem normális, ez van, én nem tudom megvárni, amíg Zoli elálmosodik.
A takarítással, rendrakással nincsenek gondok, hálistennek mindketten szívesen csináljuk. Leszámíva a mosogatást...
A teaivás pedig megkezdődött:) Egyelőre napi másfél liter plusz.
