Pénteken volt az 5 éves érettségi találkozónk. Durva, hogy már ennyi év eltelt. Volt, akit azóta nem láttam, volt, aki ugyanolyan maradt, volt, aki sokat változott, de a kezdeti meglepődések után végülis újra összekovácsolódott a társaság, és nagyon jól éreztük magunkat. 34-ből 31-en ott voltunk, a három hiányzóból ketten Hollandiában vannak, azért nem tudtak jönni, a harmadikról nem szeretnék beszélni..... Eddig valahogy úgy gondoltam, hogy nem voltunk egy olyan szuperjó társaság, de most rájöttem, hogy végülis mennyi jófej, értékes ember van. Tanárok közül Juhász, Pusztai és Lázár voltak ott, jól esett velük is találkozni, beszélgetni. Azért mégiscsak jó volt az a 6 év, még ha mostani fejjel sokmindent teljesen máshogy csinálnék is. Délután 3 órától majdnem éjéflig együtt voltunk, és mondhatom, hogy egy percre sem unatkoztunk:) Egyelőre mindenki mostanában fejezgeti/fejezgette be az egyetemet, ketten vagyunk, akiknek most lesz az esküvője (mindkettőnknek június 25-én, 4 órakor:))), de ezen kívül a fárjhez menés sajnos nem túl nagy divat. Tényleg nagyon jól esett, várom már a 10 éves találkozót, kíváncsi vagyok, addig mik történnek az emberekkel.

Ma reggel már fél 9-kor nekiindultunk egy terepnek, Andi Olgán, Ilona Tündérkén, Zsófi Maján, Timi Zafirán, és még Eugéniára és Csinire is jutott egy-egy lovas:) Én Tündérkém jól beindult vágta közben, alig bírtam visszafogni. Sajnos, ha többen vagyunk, és előtte vágtáznak, akkor nagyon beindul, de hát végülis nem volt gáz. A Csinin lovagoló lány leesett, dehát előfordul. Utána azon vitatkoztunk, vajon ki esett már többet életében... szerintem én vezetem a sort, esetleg még Zsófi:))) Jó dolog, ha az ember a kezdetekkor potyog néhány emlékezeteset, van min röhögni később:)

Kevesebb, mint három hét. Elég kemény.