A sítábor vége óta elég sokat tudok lovagolni, van hogy napi 2-3 órát, és ez tartja bennem a lelket. Tegnap Andi tartott egy kis edzésféleséget, jobb kézre próbáltuk Tündit hajlítgatni, és helyes lábra beugratni. Hát rég nem izzadtam le ennyire.. végülis 4x sikerült helyes lábon vágtázni vele, de azt a szenvedést.. ha Andi nincs, már rég feladom. Totál merev jobb kézre, a vágtájában nincs megfelelő egyensúlya. Bal kézre viszont mint az álom, egy kis pöccintésre beugrik, és szép lendületesen megy, beletámaszkodik a szárba. Legszívesebben órákig vágtáznék vele bal kézre, de nem szabad túlsúlyban lennie a jobb kézre valóhoz képest, nehogy még jobban megszokja.
Elég sokszor szembesülök újabb hülyeségeivel, amiket egy kis idő után aztán általában sikerrel kiiktatok.. de azon a pár alkalmon mindig jól felidegesít. Azt már sikerült elérni, hogy megtorpanás és hisztizés nélkül felmenjen a töltéshez, most már egész pályán tudunk egész remekül menni mindhárom jármódban. Azért van hogy oldalazni meg ugrándozni kezd fent, de legalább felmegy.
Tegnap viszont elkezdte azt, hogy futószáron nem indul el jobb kézre (ugye, ez a merevebb oldala..), akárhogy próbálom kituszkolni a járásra, folyton jön utánam. Egyébként irtó édes ahogy követ, ha megállok ő is azonnal megáll, csak hát így nem lehet futószárazni.. Már vannak terveim hogy erről hogyan fogom leszoktatni, nem hagyom magam:)
Futószáron egyébként már szóra megcsinál mindent (leszámítva ezt az újabb hülyeségét, de az reméljük nem fog sokáig tartani..). Azt hiszem ennyi idő kellett h megtanulja, én hogy futószárazok, és milyen hangsegítségekre miket várok el tőle. Emlékszem, pár hónapja alig bírtam beugratni vágtába, most meg elég annyit mondanom hogy "vágta", és már suhan is:)
Tegnap láttam egy lovat a karámban, akit a gazdái képtelenek voltak egyáltalán megfogni, folyton elvágtázott előlük, szórakozott velük. Akkor tűnt fel hogy igazából Tündi mekkora egy jófej pacc: eddig még sose kellett bemennem érte a karámba, ha szólok neki, azonnal odajön a kijárathoz (sőt általában szólni se kell, már ha meglát odajön).
Amit még nagyon szeretek benne, hogy bármekkorát ugrik a félelemtől, bármilyen full vágtában indul el néha, képtelenség róla leesni. Valahogy a szárral nagyon könnyen meg lehet fogni, és nem bakol úgy, hogy teljesen kibillentsen az egyensúlyodból. Sőt igazából olyan rendeset bakolni még sose láttam, hálistennek. Persze nem akarom elkiabálni, de Tündiről egész biztosan nem fogok sokat esni, pedig én képes vagyok hatalmasakat repülni a lovakról:)
Ma kimentem vele egy negyed órára terepre, meglepő módon hiszti nélkül kiment, de kint jó ideges volt. Nem baj, hadd szokja. Alig várom hogy többen is ki tudjunk menni egy normális, hosszú terepre.
