Tegnap az történt, hogy főztem.... Mégpedig azért, mert vacsoracsatát rendezünk pár baráttal (Viki+Bence, Edina+Gergő, Orsi+Balázs, Évi+Tamás), mi voltunk az elsők Zolival, akik megvendégeltük őket. A kajával 4-5 órán keresztül szenvedtünk. Tiszta gáz. Végig annyira bénának éreztem magam.. Általában ha belefogok bármiféle munkába, abban ügyesnek érzem magam, de a főzés az pont egy olyan dolog, ami annyira nem fekszik, hogy elmondani se tudom.. Szívesebben vezetek autót, szívesebben lovagolok, sportolok, tanítok, matekozok, de a főzés.. Rájöttem, hogy a férfias munkákat-dolgokat sokkal jobban szeretem csinálni, mint a nőieseket, tök fura. Főzésnél simán bármit el tudok rontani. Rengeteget bénáskodtunk Zolival..
Ehhez képest NAGYON-NAGYON FINOMRA SIKEREDETT a kaja, én is meglepődtem rajta hogy mennyire. Volt az elején fokhagymakrémleves, utána mézes-szezámos csirkefalatok (tényleg pont olyan lett mint a kínaiban, tök durva!) rizzsel, krumplival. És a végén kis csokigolyók. Az egész "vendégség" tök jól sikerült és tökre ízlett a többieknek is, de a főzés alatt totál kikészültem, elfáradtam. Oké, semmi gyakorlatom nincs ilyesmiben, mert sose csináltam. De a legrosszabb hogy még kedvet se érzek hozzá, abszolút nem tud érdekelni a konyha, fölösleges időpocsékolásnak érzem, főzzön az aki élvezi, de ne nekem kelljen...
Annyi minden kimaradt amit idő meg kedv híján ide nem írtam le, pl. Betti múltheti szülinapi bulijáról se esett szó, kárpótlásul néhány kép:
