Ma is alig bírtam felkelni, mert minden nap 5-6 órákat alszom és a nap többi 18-19 órájában folyamatosan úton vagyok, aztán meg itthon készülök a másnapi óráimra. Maga ez az egész napos lótás-futás, tanítás, gyerekzsivaj, maximális teljesíteni akarás, aztán utazás, lovaglás, majd este tanítás és késő este hazaérkezés nem lenne gond, még talán az sem, hogy itthon még nem zuhanhatok azonnal ágyba, hanem óratervezeteket írok, eszközöket készítek, agyalok azon hogy hogy lehetne a legjobb, legérdekesebb órát kihozni másnap.. hanem az alvás!! Ha ezek után még lenne 10-12 óra amit végigaludhatok akkor minden annyira szuper lenne.. de így nagyon fáradt vagyok. Viszont ennek ellenére még mindig nagyon élvezem:)
Ma pedig megjött a tavaaasz:) ennek örömére olyan jóóót lovagoltam ma Tündivel a verőfényes napsütésben, 20 fokban, a tutijó talajú pályán..:) Kicsit az utóbbi alkalmakkor kihúzta nálam a gyufát, mert kitalálta h ő nem megy fel a töltéshez, 10 méterrel előtte mindig befékezett, ha ügetésben jöttünk, ha lépésben. Ma viszont Andi is ott volt, és végülis csak azt mondta el amit én is teljesen jól tudtam már, egyedül mégse sikerült - ügetésben határozottan előrehajtottam, pálcáztam, ééés felment:) és utána minden körben mintha addig nem is történt volna semmi, felment. Lépésben is. Vágtában is. Kicsit olyan volt, mintha Andiból valami varázserő áradt volna:) Szóval másfél órát lovagoltam, ő már egyáltalán nem köhögött, tehát rendbejött, közben szépen támaszkodott, tök nyugis és jófej volt. Bárcsak ilyen idő maradna..
Jövő csütörtöktől sítábor, már aaannyira várom!
