Előtört rajtam a hullafáradtság. Nem meglepő, tudtam hogy ez lesz. Elindulok reggelente fél 7-kor itthonról, és este 8-9 fele érkezek haza (szerdán 10-kor). És általában ekkor állok neki a másnapi óráim összeállításának, megtanulásának, eszközkészítéseknek.
Amit egyébként imádok! Tegnap is és ma is 3-3 órát tartottam a 3.c-ben, és nagyon szeretem csinálni! Oké, a németórát kevésbé, de a többit maximálisan. Ezekkel a gyerekekkel annyira jó együtt dolgozni, okosak, jók, érdeklődőek, egy igazi mintaosztály, senki rendbontó nincsen, soha semmi fegyelmezési gond nincs. Ezzel persze marha nagy szerencsém van, mert ahogy hallottam, a csoporttársaim közül nagyon sokan kerültek szinte kezelhetetlen osztályba, akik nagyon sok fáradtságot, bosszúságot okoznak nekik. És Johannával és a többi tanárral is nagy szerencsém van.
Szerencsére tudok ebédelni bent a menzán, utána általában kimegyek lovagolni (vagy mostanában csak megszeretgetni Tündit, vagy csak lépni vele, mert még kicsit meg van fázva), aztán pedig tanítani. Főleg a korai keléstől általában már napközben hullafáradt leszek, a Csömörbuszon rendszeresen elalszom, nem néznek ám hülyének..
A zárótanításom időpontja márc. 24. lett végül, új anyag lesz, ismerkedés a törtekkel. Mikor ma ezt Johannával kitaláltuk, mindkettőnknek felcsillant a szeme, hogy ez mennyire szuper téma, annyi mindent lehet csinálni, nem is fogok tudni majd dönteni, mit tegyek bele az órába és mit ne. Nagyon várom már, bár az még messze van.
Holnap a Telekiben nincs suli, úgyhogy helyette itthon írom a szakdogámat, meg közben elmegyek Palotásnéhez a zárótanítással kapcsolatban konzultálni. Hétfőn pedig kari tdk... Most valahogy nincs kedvem hozzá, mert nem lesz elég időm felkészülni rá, még sehol sem tartok.. De már jelentkeztem rá úgyhogy mindegy.
