Azt hittem ekkora hóban megint nem fogok tudni lovagolni, de Tündi annyira élvezte a térdéig érő havat, hogy olyan jót mentünk ma a pályán:) Még vágtáztam is vele pár kört, nem is esett nehezére ekkora hóban vágtázni, pedig én még járni is alig bírtam benne.. Közben sütött a nap (jól megvakultam..), és gyönyörű volt minden. Olyan szívesen kimentem volna terepre is, de nem volt már több időm. Majd talán holnap, ha addig nem olvad nagyon el.

Szépen hízik, már a bordái majdnem teljesen eltűntek. Egyre jobban szeretem. Pár napja már azzal "szórakozok", hogy ha leszállok róla, nem vezetem be az istállóba, csak szólok neki és jön utánam, és ha megállok a boksz mellett, magától bemegy. Egyedül az idegesít, hogy néha (főleg mikor terepre akarok kimenni vele), puszta makacsságból (mert látom rajta h félni nem fél) lecövekel és az istenért se lehet kimozdítani onnan. Ha rajta ülök, pálcával néha ki lehet terelgetni, de nagyon nehéz, és egyszer már volt olyan is, hogy se rajta, se mellette állva, pálcával se bírtam kivinni. És néha ha vezetem, vagy megyünk be a pályára, akkor is megáll és kész.. bár olyankor azért egy kis noszogatás után azért tovább szokott jönni. Arra gondoltam, tartok magamnál majd mindig valami finom falatkát, hátha úgy ki lehet csalogatni. Csak persze a kurucz kupán nyert mogyorós jutifalit nem eszi meg.. kis válogatós:) Valami mást kell kitalálni, almát mégse hordhatok a zsebemben:)