Tegnap Tündivel megint alig tudtam mit kezdeni, a pályán csak léptünk. A kis futószáras kör volt az egyetlen hely ahol lehetett ügetni, ott egy kicsit hajlítgattam ügetésben, olyan gyönyörűen támaszkodott, hogy majd' elolvadtam, és olyan szívesen dolgoztam volna vele egy kiadósat!! de esélytelen volt.. Ma ki se mentem, egész nap szakadt a hó, -9 fok volt. Azért az Budapesten elég nagy szám..
Beírattam egy jegyet, jövő szerdán még kettő, és akkor végre leadhatom az indexem. Szörnyű h folyton a tanárok után kell rohangálni, amikor az etr-en már rég fent van a jegy..
Voltunk bent Zolival tegnap a Bikszádiban Johannáéknál, szokás szerint jó volt:) Szeretem őket. Ágit és Évát is már rég láttam. Tisztára olyan nekem az az iskola mintha haza mennék. Mindig belegondolok abba hogy normális-e ha az igazgató puszival köszön, dehát ismerem 7 éve:) A kis elsős Kristóf letámadott a folyosón és megölelt, hát ennél cukibb gyereket életemben nem láttam még, nekem is ilyen kell!! És megtudtam h Kali Nora a Johanna csoporttársa volt a tanítón....:) Hát két totál ellentétes ember.. pedig mindkettőjüket bírom.
Kicsit ez a tegnapi nap nagyobb kedvet csinált nekem a következő félévhez. Felraktam oldalra az új órarendemet -, most kicsit megnyugodtam, mert elvileg lesz időm kijárni Tündihez lovagolni hétköznap is.
Rácz Kati, akinél a szakdogát írom, írta hogy induljak TDK-n ezzel a lovasterápiás témával, merthogy tök jókat írok (ebben azért nem vagyok biztos, de ha neki tetszik..). Talán indulok. A védés gyakorlásának mindenesetre nem lesz rossz. Apukáméknál a BME-n még pénzt is adnak az első pár helyezettnek.
Tegnap este Zoliatya szülinapját ünnepeltük nála. Sokan voltunk, jól sikerült, palacsintáztunk (120 darab fogyott el..), kapott horgászos pólót és képet a versről amit el is énekeltünk neki, beszélgettünk, iszogattunk, aztán házikoncertet adott:) A végén mi is beálltunk gitározni (van egy pár gitárja:), énekelgettünk, zenélgettünk. Kipróbáltam az elektromos gitárjait is erősítővel, hát nem hangzott rosszul. (Az elektromos gitárt mint barátnőjét mutatta be - tökéletes alakja van, és van rajta lyuk is ahová a kábelt kell dugni....:). Sőt jobb mint a barátnő mert nem pofázik vissza:) széééép:))
Sokszor eszembe jut, mennyire nehezen engedtük el Attila atyát, és akkor szerintem mindenki azt gondolta, soha senki nem fog tudni a helyébe lépni. Azért Zoliatyának mégis sikerült, pedig mi eléggé "egy papon nőttünk fel". És a legjobb, hogy nem azért sikerült neki, mert ugyanolyan, mint Attila atya. Hanem mert teljesen más. Attila atyát ettől pedig nem szeretjük kevésbé, mint előtte. (Párhuzam: attól, hogy Zsoltit is szeretem, nem szeretem Zolit kevésbé, egy morzsányival sem. Viszont, szükségem volna.. mindkettőjükre.)