Tegnap végre vittem ki fényképezőgépet, de olyan hideg volt h pár fotó után teljesen lefagytak az ujjaim és muszáj volt bemenekülnöm a jó meleg büfébe. A pálya csúszik, mostmár a naptól kicsit felolvadt hó helyenként tükörsima jéggé fagyott, úgyhogy mondhatom élmény a lovaglás.. Főleg akkor csúszik meg, ha ügetésből lépésre vált, és általában a hátsó lábai. Persze fentről vicces, ahogy korcsolyázik, de félek nehogy meghúzza a lábát. Az utóbbi két napban is kimentem egy-egy malackörre, a dombon fel szokásos vágta. Kint valahogy nem csúszkál, talán mert nincs annyira lejárva az út.
Mindig elképedek hogy mennyire okos. Ilyenkor mindig hálát adok az égnek hogy ilyen lovam lett, pedig amikor először kipróbáltam és azt mondtam, megveszem, még nem sok mindent tudtam róla megállapítani. Amikor nyugodt, nem is tudok rá kifogást találni, és most már egyre ritkábban húzza fel magát. A pályán ha átrakom a futószárat a másik oldalra, vagy amikor szedem le róla, húzom a hevedert stb, meg se kell fogni, csak áll mellettem tök nyugisan. Felszállásnál nagyon rendes, nem indul el amíg el nem helyezkedtem. Amikor leszállok és bevezetem az istállóba, ha a bokszajtónál elengedem, már magától bemegy és ha nyitvahagyom az ajtót, nem akar kijönni mint az elején. Amikor megérkezem a loviba és kimegyek a karámhoz, már messziről felismer és odajön. Ha a karámban azt szeretném, hogy kövessen, elég egy csettintés és már jön utánam, és ha megállok, általában ő is megáll. Valami ilyesmi a Parelli kezdete, és örülök hogy ő magától tudja ezeket. Talán egyszer ha lesz elég időm rendesen utánaolvasok ezeknek és más játékokat is megtanítok neki. Biztos vagyok benne, hogy nagyon gyorsan fog tanulni, tényleg elképesztően okos.

<hószaglászás>
<és eszi a havat:)>
<fincsi vattacukor:)>

<hólegelészés>

<elmerengve>
<orrocska>
<sajnos ez bemozdult, amúgy tök jó lenne.. ott vagyok a szemében:)>
Mostanában olyan jó minden. Azt csinálom amit szeretek, lovagolok, tanítok, táncolok, a barátaimmal és Zolival vagyok. Néhány embert az utóbbi hetekben sikerült közelebbről is megismernem és ezek most az újdonság erejével hatnak - jó nagy szeretetadagokat kapok innen is onnan is. Viszont attól tartok, ez most a vihar előtti csend. Amikor kipihenhetem magam a nagy megmérettetés előtt. Semmi, de semmi kedvem most a következő félévhez. Szeretnék nyugodtan élni, megpróbáltatások nélkül, hogy mindenre jusson időm, amire csak szeretném, mint most. Nem szeretnék felnőni, nem szeretnék dolgozni. Egyszerűen félek az elkövetkezendő fél évtől.