Ma vége felültem Tündire, persze előtte lefutóztam azért. Hát magam is meglepődtem, hogy szinte az első pillanattól fogva végig olyan gyönyörűen támaszkodott, mint nekem ló még soha! (Kivéve Ramit, de hát ő fríz, és neki alapból szépen áll a nyaka.) Nem ijedt meg semmitől, nyugodt volt. Szokásos módon kissé hajtós volt, de inkább legyen hajtós, mint rohanós. Csak ügettünk és léptünk, nem akartam lefárasztani sem, meg a pálya se túl alkalmas most vágtázásra. Annyira boldog voltam tőle:)

Évi, Tamás és Ati is kijöttek, meg Zoli is, ő hozott minket. Aztán pont amikor felültem, akkor el kellett menniük, úgyhogy csak néhány olyan kép lett, amikor rajta ülök, és itt még nem annyira látványosan támaszkodik. Talán holnap lesz olyan kép amikor olyan gyönyörűűű..:) Aztán miután leszálltam, leszerszámoztam, a sarat fél óra alatt levakartam róla (elég durván nézett ki:), akkor jött ki Guszti, Zsombor, Ida és a 3 gyerek. Örültem nekik, meg annak is, hogy majd ha sok dolgom és tanulnivalóm lesz,  Zsomborék besegítenek a lelovaglásban. Szóval persze a lényeget csak Andi látta, meg még 1-2 ember, de majd legközelebb:)

És Hegi szerint ezzel hogy megvettem Tündit, Andit és Melindát látványosan sikerült közelebb hoznom egymáshoz, és ennek nagyon-nagyon örülök.

<már ki lett rakva karámba, néhány áramütés után megtanulta hogy működik a villanypásztor...>

<ma már nem kapart annyira a kikötésnél>

<lábpucc>

<Évi, Ati, Tündi és én:)>

<a keresztfiamnak tetszett:)>

<ezen a képen fél órát röhögtem:)>

í
<az első kör>

<itt már kezd támaszkodni, de ennél még sokkal szebb volt>

<lép>

<elmenőben>