Bármennyire is utálom a hideget, ma annyira jólesett kimenni lovagolni! Pedig órákig filóztam rajta, hogy kimenjek-e, lusta voltam, fáztam, fáradt és álmos voltam, nem is éreztem magam túl jól.. De aztán rájöttem, hogy mindezekre nálam az egyetlen gyógymód: a lovaglás:) Direkt nem Tündérkére kértem magam, kicsit dolgozni és szenvedni akartam, így lett hát Táncos. Még sosem ültem rajta. Alapjában jóindulatú, semmi rosszat nem csinál, csak öregecske már, és annyira lusta, hogy ha nem hajtod folyamatosan, mindenféle átmenet nélkül egyszercsak hirtelen ügetésből lépni kezd. Ha leülsz tanügetésbe, azt hiszi, meg kell állni.. Vágtába nagyon nehéz beugratni, de még nehezebb benne tartani - és egy sétáló ló mellett pedig teljesen esélytelen vele elvágtázni, mert azonnal leáll, ilyen "hadd pihenjek már én is"-feelinggel:) Végülis azért ügettünk, tanügettünk (kengyel nélkül is jó sokat), vágtáztunk is elég sokat (voltak pillanatai, amikor tök gyorsan beindult vágtában, ezeket annyira élveztem, de sajnos nem tartott tovább fél körnél..), de megszenvedtem ám érte. Aztán beszélgettem Andival egy keveset, és tökre örültem hogy elmondta, szerinte most miben kell még fejlődnöm. Jó tudni, hogy mi a következő lépés, merre fejlődjek tovább.

De mégis most inkább maga a hideg esett jól. Pedig tényleg utálom, de ma valahogy odakint a lovardában felfrissített. És visszahozta azt a téli hangulatot, ami tavaly télen volt mindig amikor lovagolni mentem. Kint szarrá fagysz, de bent a büfében ég a vaskályha, valahogy tök jó érzés.. Már hiányzott.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy mi lesz jövőre. Vége a felhőtlen főiskolai életnek, igazából teljesen felnőtté válok: nem fogok tanulni, csak dolgozni. Elvileg majd egy iskolában, egy osztályban. Hogy pontosan hol, az még rejtély. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, sokkal nehezebb, mint most lődörögni a TÓFK és a külső iskolák között, és tanulgatni, tapasztalatokat szerezgetni. Hatalmas lesz a felelősség, ténylegesen a kezemben lesz 20-30 kisgyerek élete, ezért mindent maximális odafigyeléssel kell majd csinálnom. Délutánonként majd ha hazamegyek, nem fogok tudni kikapcsolni, pihenni, mert a másnapi óráimat kell majd megterveznem, megszerveznem. Ha lesznek még magántanítványaim, azokkal is kell majd foglalkozni, és nyilván a lovaglást sem fogom abbahagyni - főleg ha lesz saját lovam, akkor aztán tényleg semmi időm nem marad már másra. Félek, hogy teljesen le leszek szívva, ki leszek facsarva.. Ezért talán az első évben/években majd nem is vállalok magántanítványokat (később ha már lesz elég rutinom az iskolában, biztosan kell majd, mert az alap fizetésemből tuti nem fogok megélni).

Aztán persze van egy csomó más tervem is:) A házasság (nem is olyan sok idő múlva..:) és a gyerekek, az alap. De el szeretnék végezni még pár tanfolyamot/egyetemet. Elsősorban nagyon szeretnék egy matektanári diplomát, mert valami hihetetlen módon szeretnék majd felsőben matekot tanítani. Aztán majd később, ha tényleg meg leszek elégedve a lovastudásommal, egy lovasoktatói OKJ-t is el szeretnék végezni. Hát most ez a kettő amit tutira meg szeretnék csinálni még az életemben, hogy hol és mikor, azt még nem tudom (elvileg a második diploma GYES alatt ingyen van:). Sokszor olyan jó érzéssel tölt el az hogy tervezgethetek. Hogy még előttem áll az élet nagy része, hogy még tanulhatok sokmindent, végülis lehet még belőlem bármi:)