Szóval közkívánatra, egy kis képekkel tűzdelt beszámoló a Balaton körüli biciklitúráról.
Vasárnap délelőtt találkoztunk a siófoki vonatállomáson. Anikó és Laura csak délután tudtak elindulni, ezért ekkor még csak négyen voltunk Bettivel és Marcival. Nagyon könnyen, sok megállással kevesebb, mint 3 óra alatt megtettük az utat Fűzfőig, ahol hamar megtaláltuk a kicsi, családias kempinget. Sajnos az ő számításaik szerint még szezonban voltunk, ezért 1600 Ft volt fejenként az éjszaka (plusz az idegenforgalmi adó, amit végül nem kértek el tőlünk, mert nem lettünk bejelentve). A délutánt és estét fürdéssel és sörözéssel töltöttük. A víz nagyon hideg és már az elején két méter mély volt, ezért Zoli és Betti nem is nagyon mentek bele, mi viszont a Marcival csúszdáztunk, fejeseket ugrottunk, és nagyon élveztük:) Később Anikóék is megjöttek, és este már hatan sörözgettünk a jó kis Rákóczi sörrel:)
Másnap tíz körül indultunk tovább Füredre. Szintén hamar megtettük a távot, csak közben Laura biciklijét álltunk meg szerelgetni, de végül nem jutottunk semmire. Néha ugyanis bekattant a pedálja, és olyankor tíz másodpercig magától tekert.. De végül így is odaértünk Füredre, és sátrat vertünk a hatalmas kempingben. Az itteni éjszaka ára 1500/főre jött ki. Kicsit pihentünk, beültünk pizzát/hotdogot/lángost enni, fürödtünk a Balatonban, megnéztük a görög falut (gyönyörűszép volt, csak nappal nagyon kihalt), estefelé pedig bementünk Füred központjába, ahol nagy élet volt még így augusztus végén is. Éppen a füredi borhetek folyt, úgyhogy lecsusszant egy-két pohár bor, különböző helyeken:) Vicces volt a hazafelé út biciklivel:)
Kedden szintén tíz körül indultunk, először Tihany felé. Bementünk a félszigetre, majd a nehéz csomagokkal feltoltuk a bicikliket a meredek szerpentinen az apátsághoz. Elég durva volt, totál leizzadtunk és kifulladtunk. Odafent lekötöttük a bicikliket, és körbesétáltunk, nagyon szép volt minden. Fagyiztunk, fényképezkedtünk, jól éreztük magunkat. Aztán a hosszabb úton gurultunk lefelé, ez már sokkal kellemesebb volt, mint felfelé.. Itt megdöntöttük a sebességrekordokat is, nekem 44 km/h lett, a fiúknak megvolt az 50 is:) Odalent még elmentünk a strandra és fürödtünk egy rövidet, majd Laurától búcsút vettünk, aki a révvel akkor hazament, mert más dolga akadt. Úgyhogy öten folytattuk tovább utunkat.
Az ez után következő szakasz elég durva volt Révfülöpig, itt az északi parton csupa hegy-völgyön vezetett a bicikliút, és a tűző napsütésben bizony totál leizzadtunk, kifulladtunk. Bekukkantottunk Örvényesre is, de a malom bejáratánál már fizetni kellett volna, úgyhogy nem mentünk be. Gyönyörű falvakon, tájakon vezetett az út, egyszer megálltunk szőlőzni is az út szélén, nagyon finom sötét szőlők voltak, degeszre tömtük magunkat.. Végül délután 4 körül érkeztünk Révfülöpre, de aznap nagyon elfáradtunk. Benyomtunk egy-egy hatalmas pizzát, majd a parton söröztünk, pihentünk. A kemping ára itt 1425 Ft/fő volt.
Másnap a szokott időben indultunk, Keszthely volt az uticél. A táj szintén gyönyörű volt, és itt is sokszor kellett fel-le tekerni, és egy szakaszon a 71-es úton kellett mennünk, mert a bicikliút Badacsonynál hatalmas kerülőt tett volna. De épségben elértünk Keszthelyig, ahol megtaláltuk a kempinget és sátrat vertünk. Ez volt a legkevésbé szép kemping, a többi eddig gyönyörű kultúrált volt, ez kicsit putrisabb, de elviselhető. Az ára is csak 1200/fő volt. Fürödtünk a Balatonban, kajáltunk, söröztünk, majd még sötétedés előtt felmentünk bicajjal a Festetics kastélyhoz, ahol a gyönyörű kertben körbenéztünk. Aztán lementünk a partra fagyizni, majd este visszamentünk a kempingbe, ahol tovább söröztünk:)
Csütörtökön szintén ugyanakkor indultunk, már a déli parton. Szokatlanul egyenes és egyhangú volt az út, csak úgy szeltük a kilométereket, és nagyon hamar lent voltunk Bogláron, ahová az utolsó állomást terveztük. De még korán volt, és szívesen tekertünk tovább, ezért úgy döntöttünk, rövidítünk egy napot, és aznap letekerünk egészen Siófokig. Közben Lellén álltunk meg egy hosszabb pihenőre, ahol (na ki gondolta volna:), söröztünk. Utána még megálltunk egy-két rövid pihenőre, de lényegében egyhuzamban lenyomtuk Siófokig. A végén már nagyon kivoltunk, folyt rólunk a víz, az izmaink elfáradtak, éhesek voltunk, tűzött a nap.. De 4 előtt beértünk Siófokra, és azonnal bevetettük magunkat egy netcaféba, mert nekünk a lányokkal 4től volt tantárgyfelvétel. Több-kevesebb sikerrel sikerült is felvenni a tárgyakat, aztán rögtön beültünk kajálni, mert már az ájulás kerülgetett minket.. Kaja után Anikótól elbúcsúztunk, ő ugye Siófokon lakik, mi pedig négyen még elmentünk a strandra fürdeni. Hát soha nem esett még ilyen jól a Balaton langyos vize, lemostuk magunkról az út porát, az izzadtságot, és ott lebegtünk a vízen, tiszta eufóriában:)
Csak az este 9-kor induló vonattal mentünk VOLNA el, de mivel 1 órát késett, ezért 10-kor érkezett Siófokra, másfél órát ültünk az állomáson, nagyon fasza volt.. A biciklitároló (ha lehet ennek nevezni) totál tele volt már, leülni alig lehetett, a biciklik minden egyes fékezésnél és elindulásnál előre-hátra gurulgattak, szóval marha jól utaztunk.. Bettiék Tárnokon leszálltak, mi pedig jöttük be Kelenföldre, ahonnan hazáig tekertünk biciklivel (plusz 8 kilométer, mi az már nekünk 80 kilométer után, éjfélkor!). Szóval éjjel negyed 2-re értünk haza, bedőltünk az ágyba, és hatalmasat aludtunk. Aznap 90 kilométert tekertünk, de végülis jó, hogy elmondhatjuk, hogy végignyomtuk egy nap alatt Keszthelytől Siófokig bicajjal!:)
Az utolsó napról nincsenek fényképek - a sok tekerés hevében elfelejtettünk fotózni:) Szóval minden szuper és szép volt, nagyon jól éreztük magunkat:)
