Még élek!!:)
Volt 1 hét Ausztria a világ legjobb iskolájával, és a legjobbfej tanárokkal-gyerekekkel:)Mint mindig, fasztasztikusan jó volt, és nagyon hamar eltelt az 1 hét.. Majd teszek fel képeket, de most nem tudok. Aztán 1 hét Horvátország a családdal, túlélhető:) Szép volt minden. Most pedig újra Szabadi, ésmegint dolgozom a béláéknál a lovardában (ahol ismét kiütött a káosz a lovászok körül, dehát ezt már megszokhattuk..)
Közben megtudtuk, hogy Atilla atyát áthelyezték Kőbányára, tökegyedül, plébánosnak, aug 1-től.. 13 év után.. Nem akartam írni róla, főleg h néha olvasgatja a blogomat.. Itt voltam Szabadiban, mikor a Zoli hívott és mondta. Sejtettük már előre, dehát.. 1 órát bőgtem. Pedig sose sírok. Legalábbis irtó ritkán..
Sokat gondolkodtam Daltonon. A lehető összes ember, akinek mondtam, azt mondta hülye vagyok, nincs értelme, úgyse tudnám eltartani. Azok is ezt mondták, akikben bíztam, hogy támogatnak. De nem, és ettől eléggé elkeseredtem.. Nagyon kevés embernek tetszett az ötlet. És ráadásul negyedévesként, majd tízhetesen Johannánál rengeteg dolgom lesz, nem lesz időm egy lóra.. Választanom kell - megszenvedek egy fantasztikus állásért, vagy veszek egy lovat, boldog leszek, de totál kimerült a rengeteg munkától és lovardába rohangálástól. Még nem döntöttem, de bármelyiket is elveszítem, nagyon szomorú leszek.. bár idővel mindkettő meglenne, az állás is és Dalton is..
Msot mennem kell, megint egy darabig nem tudok majd írni.
