Ooolyan vágtaterepet mentünk ma..!:) Fanny Rambóval, Cucus Gösserrel, Domi Bingóval, én pedig végül Leót kaptam meg, Cucus hatalmas ugrólovát. Vicces volt, mert pucolás közben lábujjhegyen nem láttam át a háta fölött, pedig vagyok 170..:) Kicsit tartottam tőle, de ez az első vágta után elmúlt. Pont az ilyen lovakat szeretem, akik nem mennek rá az előttük vágtázó seggére, simán vissza lehet őket fogni - Leó nyugodtan vágtázott 3 méterrel Rambó mögött (mondjuk Fanny Rambóval olyan sebesvágtában száguldott, mint az atom..:). Végig erdőben vágtáztunk, úgyhogy örültem ám h volt rajtam kobak és napszemüveg, mert úgy másodpercenként szembejött egy ág..:) Úgyh kábé végig lehajtott fejjel vágtáztam, fasza volt:) Viszont Leó vágtája nagyon kényelmes, még ilyen sebesség mellett is simán ki tudtam ülni. Az ügetése már nem a legjobb, de tűrhető. Rengeteget vágtáztunk, hazafelé pedig megálltunk egy szederfánál (Fanny szerint "faeper") és egy meggyfánál, lóhátról tökjól el lehetett érni, degeszre tömtük magunkat:) Szóval nagyon jól éreztük magunkat, és Leót is nagyon megszerettem.
Holnap végre találkozom Annával, elég szar hogy ennyire ritkán látjuk egymást, amikor 6 évig kb minden óránkat együtt töltöttük.. Dehát a dolgok folyton változnak, régi barátok kikerülnek a látószögből, és újak jönnek helyettük, és az életben éppen ez a jó.
Juuuj most olyan boldog vagyok, hogy végre szabad vagyok (bár az anatómia még hátravan 22-én..), de végre azt csinálhatom, amit szeretek - rengeteget lovagolhatok és mászkálhatok a városban, találkozhatok sok emberrel anélkül, hogy lelkiismeret-furdalásom lenne a nemtanulás miatt. Ha itthon vagyok, karkötőket csinálok és sokat rajzolok, van egy pár "megrendelés":) És véégre nyáár van, napsütés és boldogság:) Ez az én időm!!:)
