Eszembe jutott még pár dolog amikről írni akartam.
Az egyik, hogy múlthét pénteken Zolival, Lillával és Kristóffal megnéztük a Két férfi, egy nő meg egy férfi c. Laár pour L'art előadást - haláli volt, rég röhögtem ennyit, mindig imádtam őket:) (Ja és Kata meg Bence is ott voltak:) No aztán nézegettem videókat youtubeon először más előadásaikról, aztán Dolák-Sali Robiról és főleg Laár Andrásról civilebb dolgokat. Eddig is tudtam, hogy András buddhista pap, de most néztem interjúkat vele a gondolkodásáról, és nagyon szimpatikus volt. Sose állt messze tőlem a buddhizmus, hiába vagyok gyakorló római katolikus. Egyszerűen mindkettő ugyanazt mondja, csak néhány apróbb eltérés van. Erre mondják az okosok, hogy minden vallás egy hegy mellett áll, az egyik a jobb oldalról néz fel a hegy csúcsára, a másik bal oldalról, de mindketten ugyanazt a hegyet nézik. És tényleg. A legjobb és legtanulságosabb interjú Laár Andrással EZ volt. 45 perces, de nagyon érdemes végighallgatni. És találtam egy buddhista dalt is (1:50-től nézzétek), amit András gitároz és énekel 2 társával, hát azt nemtom hányszor meghallgattam egymás után, és azóta se tudom abbahagyni.. Szerintem nagyon gyönyörű.
A másik, hogy ma befejeződött az egyhetes gyakorlatunk a Lauderben, és soksok tapasztalatot szereztünk az ottani gyerekekről és tanításról. Mind a négyen arra a következtetésre jutottunk, hogy inkább nem vágyunk oda.. sem mint tanár, sem mint szülő. Először a jókat:
1. Nagyon szimpatikus jófej gyerekek járnak abba az első osztályba, rengeteg érdekes személyiség van köztük. Megszerettem őket, még akkor is ha a hét elején kicsit idegenkedtem tőlük a gondolat miatt, hogy mindegyik évi másfél millát ér.. Aztér egy kicsit hiányozni fognak.
2. Péntek utolsó órán van egy rövid zsidó szertartás, ahol imát mondanak héberül, a lányok gyertyát gyújtanak, a fiúk kipában ülnek, és megáldanak egy kenyeret; majd mindenki elmondja, hogy mi volt jó ezen a héten. A zsidó szokások kicsit idegenek tőlem, de ez a "jó-kör" nagyon tetszett.
3. A tanítók nagyon jól ismerik a gyerkekeket, rengeteget foglalkoznak velük személyesen is.
4. Szinte az összes óra differenciáltan van tartva, a nagyon gyengékkel pedig az óra alatt a szomszéd teremben fejlesztőpedagógus foglalkozik, aki gyakran be is jön az órákra segíteni az adott tanítónak.
És pár rossz:
1. Nagyon keveset fegyelmeznek a tanítók, illetve az alapvető rendszabályok nincsenek megkövetelve. Pl: a gyekekek órán sokszor simán esznek, felállnak, kijárkálnak, belebeszélnek, mással foglalkoznak, ha nem akarnak csinálni valamit, sose kötelező. Oké hogy gyerekek, de van amit muszáj, és ha nagyon megszokják majd, hogy amit nem akarunk azt nem kell, akkor később öntörvényű, akaratos felnőttek lesznek, akik nem fogják elviselni, ha valaki megmondja nekik hogy mit csináljanak. Ezekből adódóan nehéz őket tanítani, mert irtó zajosak, és képtelenek elhallgatni.
2. Kicsit az egész tanítás nekem úgy tűnt, mintha óvoda lenne. Az oviban van olyan, hogy "ha akarsz idejössz figyelni, ha nem akarsz, nem jössz". Rengeteg laza óra volt, amik egyáltalán nem voltak előre megtervezve, főleg a vizu, ének és magyar órákon éreztem ezt, hogy egyszerűen semmi értelme nincs azoknak az óráknak.
Szóval tulajdonképpen az egésszel a legnagyobb baj az, hogy nincs kellő fegyelem, rend és tisztelet. Ezen kívül szerintem nem kellene alternatív iskola és gyerekenként évi másfél millió forint ahhoz, hogy ilyesmit produkáljon egy iskola, egy tanító. Talán régen kellett, de manapság ezek a pedagógiai módszerek állami iskolákban is elfogadottak, és a jó tanítók meg is tudják valósítani őket.
Dióhéjban ennyi.
