Ahogy sok családhoz járok tanítani, és betekintést nyerek az életükbe, egyre inkább arra jövök rá, hogy gyereket nevelni mennyire kib**ott nehéz. Folyton előjönnek azok a kérdések, hogy a szülők mit és mennyit engedjenek meg a gyereknek, milyen mértékű tiltás az ami még nevelő hatású, mi az ami már túllő a célon és fordítva sül el, stb. Sok helyen látom azt, hogy valahol a kezdeteknél szúrhatták el a szülők, amikor még sokat engedtek a gyereknek, és ettől később szemtelen, követelőző, akaratos és lusta lett. Annyi neveléselméletet, fejlődéslélektant, pedagógiát és pszichológiát tanultam már ezen a főiskolán, hogy a fülemen jön ki, mégis szülőnek lenni ennyi tudással is elképesztően nehéz lehet, hát még annak aki sohasem tanul ilyeneket. Mégis szerintem az elrontott folyamatot visszafordítani a legnehezebb, ezért a kezdetektől fogva tudatosan kell nevelni. Örülök, hogy ennyi családot láthatok egészen közelről, és tanulhatok az ő hibájukból, illetve elraktározhatom azokat, amiket jónak tartok. Szeretném majd egyszer a saját gyerkeimet tökéletesen nevelni, mindent a megfelelő időben megadni nekik. Persze ez úgyse fog tökéletesen összejönni, főleg mert azt mondják, a leghátrányosabb helyzetű gyerekek a pedagógus-szülők gyerekei - hát nálunk két tanítóval ez maximálisan be fog következni.. de mondjuk szeretnék erre az állításra rácáfolni:)
De egy biztos: lovagolni minden gyerekem már kisgyerekként meg fog tanulni, annyi időt tölt a lovardában amennyit csak akar, és talán lesz egy saját lovunk is, otthon pedig minimum egy kutya:) Elsősorban azért, mert az állatoktól rengeteget lehet tanulni, és eleve az, hogy valaki rád van bízva, és gondoznod kell, foglalkoznod kell vele, a felelősségérzetet nagyon erősíti. A lovaglás pedig szerintem nagyon fejleszti az intuíciót, azt, hogy szavak nélkül is megérezd mások gondolatait, érzéseit, szándékait. Én pl. egyszerűen imádom a lovak fülét, szemét, fejét, mozgását nézegetni lovaglás közben, és akkor is ha éppen nem ülök rajtuk, mert abból többet ki lehet olvasni, mintha folyton beszélnének.
Megtanulható tőlük az is, hogy erőszakkal az ember semmire nem megy, de mégis szigorúnak és nagyon következetesnek kell lenni. Erre a legjobb példa a Tündéren való lovaglásom. Tündérnek két nagy hibája van: egy idő után lovaglás közben elkezdni rángatni a fejét, illetve ha megmakacsolja magát, arra megy amerre ő akar, nem pedig arra amerre te szeretnéd. Ez a két hülysége az én agyamat spec. szörnyen fel tudja baszni, ezért mikor először-másodszor ültem rajta, tökre kiakadtam, rángattam a szárat, meg minden ami kell - amitől hozzáteszem még mindig jobban ment a ló, mintha laza és engedékeny lettem volna! Ez volt tehát az első lecke, rájöttem, hogy azzal semmire nem megyek, hogy határozatlanul irányítgatom őt, és laza szárat fogok. A makacsságát, hogy nem arra megy, amerre szeretném, azzal tudtam kiküszöbölni, hogy egyetlen egyszer sem engedtem meg neki, hogy jobb helyett mondjuk bal kézre forduljon, akkor sem, ha annyira elvitt, hogy utána 180 fokos fordulatot kellett tennem vele. De akkoris visszafordítottam, és egy idő után megtanulta, hogy velem nem érdemes szórakozni, mert úgyis az lesz, amit én akarok. Néhány ilyen után olyan tökéletesen ment, hogy aki látta, nem is gondolta volna, hogy fél órával azelőtt még rodeózni kellett vele. Node a fejét még mindig rángatta. Először azt hittem, hogy azért, mert túl erősen tartom a szárat, ezért egy kis időre teljesen lazára fogtam, hogy nyújtsa le a nyakát. Ekkor mégjobban elkezdte rángatni - ebből rájöttem, hogy igazából a rángatással csak támaszkodást keres. Nem szabad se túl erősen, se túl lazán fogni, és ha megtalálod azt a szármértéket, amibe jól és könnyedén bele tud támaszkodni, akkor nem rángatja a fejét.
Tegnap 2 teljes órán keresztül lovagoltam rajta westernnyeregben, és a második óra valami olyan hihetetlen örömöt okozott, mert elértem nála, hogy maximálisan rám figyeljen, már nem rángatott és nem ment el a saját feje után, azt éreztem hogy elfogadott mint felsőbbrendű lényt, akivel jó együtt dolgozni, mert tulajdonképpen nem akarok tőle semmi rosszat. És azt hiszem - visszakanyarodva az eredeti témához -, a gyereknevelésben pontosan ugyanezt és ugyanígy kell alkalmazni. Rengeteget, elképesztően sokat lehet tanulni a lovaktól, a lovaglástól, amellett hogy mozgás, és csodálatos élményt nyújt. Pont ezért szeretném, ha majd az én gyerkeim is lovagolnának.
Legközelebb viszek westernkalapot és inget, és lefényképeztetem magam Tündérke hátán a westernnyeregben:) már csak a poén kedvéért is, bár a westernlovagláshoz sajnos nem sok közöm van.