Tegnap is voltam lovagolni. És ma is:) Gondolom nem sok mindenkit érdekelnek a lovas kalandjaim, de jólesik leírni ezért le is írom. háháá
Szóval tegnap Fannyval voltunk Nanóékál. Csak délben mentünk ki, mentségemre váljék, hogy délelőtt tanultam 2-3 órát.. Szóval kimentünk, lepucoltuk a két haflingit és a két lipicait. Aztán a két hafit kivittük a karámba, először szabadon kicsit megfuttattuk őket. Vándor sokkal nyugisabb volt így, hogy Ari mellette volt, pont ezért hoztuk őket ki egyszerre. Aztán Arira tettünk pokrócot és Fanny csinált neki vezetőszárból cigányzablát. Így ültem rá és lovagoltam rajta egy kicsit, közben Vándor szabadon mellettünk volt, szokta a gondolatot, hogy valaki ül a barátnőjén. Aztán Fanny ült át Arira, én pedig Vándort kötőfékkel vezettem utána. Ha ügettek, mi is ügettünk. Aztán Vándorra is tettünk pokrócot és cigányzablát, Arira pedig felkerült a nyereg és a kantár. Vándorra nem mertem semmi ilyesmit tenni, hátha attól bolondul meg és akkor mindent elrontunk. Aztán megpróbáltam felülni rá, kengyel híján a karámra álltam fel és onnan. Fanny tartotta a másik oldalon a lovat, hogy ne lépjen ki alólam - de még nem ültem fel teljesen, mikor elengedte, az meg elszaladt, én pedig "földbeharaptam":) Nem lett semmi bajom csak öt percig köptem a földet utána. Igazából a mi hibánk volt, nem pedig Vándoré, úgyhogy másodszor is megpróbáltam rá felszállni, most már sikerrel. Fanny felült Arira, engem pedig az egyik öreg lovász vezetett egy darabig, csábító kukoricacsutkával:) Aztán egyszercsak elengedte Vándort, aki jól utánalódult Arinak, de aztán megállt, és utána már csak egyszer csinált ilyen hirtelen mozdulatot, egyébként gyönyörűen lehetett vele lépni. Tíz percig léptünk, aztán gondoltam egyet, és megpróbáltam elindítani ügetésben - nagyon szépen elindult, lassan, kényelmesen. Talán még Arinál is kényelmesebb háta van, pedig az nagy szó.
Őszintén szólva egy hete, amikor kihoztuk Vándort, és úgy vágtázott és bakolt összevissza futószáron, hogy alig bírtuk megtartani, és bent a karámban pedig még a nyerget is lerázta magáról - nem gondoltam volna, hogy valaha is fel fogok rá ülni. Mondjuk tényleg sokat lendített a dolgon, hogy Ari mellette volt, nélküle biztosan nem sikerült volna. Ezután mindig fel fogok rá ülni, és szép lassan majd nyerget és kantárt is teszek rá (már ha majd lesz 2 nyereg és 2 kantár, mert egyelőre csak 1 van), és ha odabent már biztonságosan, kiszámíthatóan megy, akkor kimehetünk velük terepre is. És akkor végre nem egy lovon kell ketten ülnünk:)
Később a hafikat bevittük, és kihoztuk Egrest, az egyik lipicait. Nagyon nyugodt, bújós kis ló, gondoltuk majd futószáron is az lesz, hát tévedtünk. Csak vágtázni akart futószáron, ha pár lépésre sikerült is lecsendesíteni ügetésre, utána újból vágtázott. Úgyhogy mivel 2 perc után rohadtul elszédültünk, levettük róla a futószárat, és úgy hajtottuk körbe a karámban - így is csak vágtázott. Úgyhogy feladtuk, hogy felülünk rá.. Egyébként se valószínű, hogy valaha bárki is ült rajta, csakúgy mint Vándoron.. Majd talán később, de legalább megmozgattuk. Aztán megjöttek Nanóék, befogták a két hafit kocsiba, és 4-en kimentünk egy órát kocsikázni a terepen. Nagyon jó terep van arrafelé, csak az M0-ás vágja nagyon ketté az egészet.. De sok lovassal találkoztuk, és azért lehet menni rendesen mindenfelé.
Aztán Nanóék hazahoztak minket, Fannyéknál ettünk valami késői ebédszerűséget, aztán még lenyomtunk 1 óra matekot:) Nekem jólesett, Fannynak kevésbé, de muszáj... és jóóóó:) Fénykép még mindig nincs, mert nem voltak feltöltött elemeim, de legközelebb már biztosan lesznek. Csak nemtom mikor lesz legközelebb, mert én kedden szigorlatozom, Fannynak szerdától van sulija, jövő hétfőn pedig megint van 1 vizsgám.. de azért valszeg jövő hétvégén egy fél napot erre rászánunk:)
Ma délre a Kuruczba mentem Andiékhoz, kint volt Zsófi, Lejla, és mindenki aki számít:) Robin ültem, szokásosan viselkedett, de nagyon kényelmetlennek éreztem a hátát Ari és Vándor után. Persze nekik olyan széles hátuk van, mint két Robinak, pedig az se túl vékony.
Egyébként tegnap otthagytam Fannyéknál a telefonomat, és azóta még nem tudtam elmenni érte. Igazából nem az idegesített, hogy nincs telefonom, hanem hogy nincs órám! Leginkább órának szoktam használni a telefonomat és fogalmam sem volt hogy mikor hány óra van, ami a buszok indulását illetően elég szar volt, de szerencsére mindig volt valaki a közelemben aki megmondta:) A loviban meg van óra. Egyébként őszintén szólva sokkal nyugisabb lenne az életem ha nem lenne telefonom. Csak nem tehetem meg, mert így senki nem tud elérni... úgyhogy ma este azért átugrom érte.
