Tegnap kint voltunk Isaszegen, anyukám-apukám, öcsém, és Zoli. A szociálpszichológia kutatás írása mellett jutott még időm aranyesőt ültetni, labdázni, fűben fetrengeni, gyomlálni, egy kicsi füvet nyírni, és átmenni a szomszéd telekre, ami a miénk, de egy kisebb erdő van ott. Különösebb erőfeszítés nélkül, faágakba kapaszkodva keresztül-kasul jártam az őserdő kinézetű meredek árkot, és jó volt. Jó volt gödröt ásni az aranyesőnek, és hatalmasakat esni a fűben, végighemperegni, röhögni.. Este jöttünk haza, és szörnyen elfáradtam.
Ma reggel 10-re mentem lovagolni. Colosra ültem, egy fekete öreg kancára. Olyan öreg volt, hogy kiálltak a medencecsontjai, és néhol ősz szőrszálak kandikáltak ki a feketéből. De érezni lehetett rajta, hogy fiatalkorában gyors és tüzes vérű állat volt, folyton ment volna. Jól odakötöztem a rúdhoz, és többszöri nekifutásra felnyergeltem (ugyanis senki nem tudta, melyik is az ő nyerge, aztán Andi mondta ki az áment), a kantározásnál aranyos volt, mert már előre kinyitotta a száját (Csipke után kész felüdülés volt, mert vele mindig meg kell küzdeni, hogy ne szorítsa össze a fogait). Kimentünk karámba, felszálltam, léptünk egy keveset, aztán ügettünk, járóiskoláztunk, majd a végén vágta. Ahhoz képest, hogy mindenki azt mondta, pálca kell hozzá, mert nem fog menni, ment rendesen. Sajnáltam, mert öreg létére fújtatott ám rendesen, főleg a hosszú vágtánál, de azért szívós kis állat. Jó magas, magabb, mint bármelyik bérló. Ma is szuper meleg volt, rövidujjúban vertük a port a lovak patáival, Colos vágtája kényelmes, fél kézzel fogtam a szárat. Miután leszálltunk, Zsófival és Leilával előszedtük a sárga kancát (annyira gyönyörűűű), lepucoltuk (miközben úgy a lábamra lépett a ló, hogy azt hittem, belehalok..). Ők még elvitték futószárazni, de én már jöttem el. No és a lényeg: jövő szombaton megyünk vágtaterepre!!!:) (L)(L)(L)
Mindezekből a gyönyörű élményekből csupán a hatszáz ZH, és a közeledő vizsgák vesznek el nagyon sokat:( Bár ne lennének...
